Quesadilla, ez az! A gúnyolódó dél-texasi vendégmunkásoknak pedig innen is üzenném: én is ugyanígy fogok röhögni, ha megpróbálkoztok leírni a "vörösboros tarhonyaleves dödöllével" kifejezést. Nem mellesleg a blog első olyan receptje következik, melyhez vegán sajtot használtam. "Az mi? Úgy hangzik, mint az állati eredetű körtebefőtt! Fújj!" - hallom lelki füleimmel a laikusok értetlenkedését. Nos, léteznek olyan sajtok, melyek nem érintkeztek sem tehén, sem kecske, sem tapír, és - pláne - hangyászsün tőgyével. Kb. így festenek (a félreértések elkerülése végett: ez csak a csomagolás), és igazán kiválóak.

És akkor előkészíti sebesen:

1 csomag szeletelt vegán sajt
1 doboz vegán tejföl (bioboltfóbiások, figyelem, ez GRoby és nagyobb Spar üzletekben is megtalálható)
1 doboz konzerv vörösbab
1/2 dobos konzerv kukorica
1 csomag tortilla lap
1 csokor petrezselyem
1 csokor zöldhagyma
1 db kaliforniai paprika
1 db nagyobb lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 felaprított chilipaprika
só, bors

A lilahagymát vonakodva felcsíkozzuk, kevés olajon megdinszteljük, majd hozzáadjuk az összetört fokhagymát. Hozzáadjuk a felcsíkozott paprikát, és megpirítjuk. A babot és a kukoricát lecsepegtetjük (de hülye szó ez!), majd sietve a serpenyőbe szórjuk. Hozzálapátoljuk a tejfölt, a felaprított petrezselymet, a zöldhagymát, a chilipaprikát, sózzuk, borsozzuk, és elmélyülten megkeverjük. Pár percig hagyjuk összeérni, majd kb három evőkanálnyi elegyet némi sajt társaságában - hepciásan - egy tortilla közepére halmozunk, és elegyengetjük. Ekkor egy váratlan fordulattal félbe hajtjuk a tortillát, és egy forró, ám száraz és vékony serpenyőbe helyezzük. Megfordítjuk, majd mikor mindkét oldala megpirult, szájjal fogyasztjuk.

A blog átmeneti szüneteltetésének volt egy prózai oka: a szerző nyersételes receptkönyve olyan terjedelmű lenne, mint a Drograzziák Kaláka-koncerten vagy a Columbo kaszkadőrjeinek memoárjai című kiadványok. Mert ugye amikor az embert hasonló időjárási viszonyok mellett csak ritkán gyötrik olyan gondolatok, miszerint "hajj, de jól lenne a sparhelt mellett melegedni... esetleg ugrókötelezhetnék is." De addig is, amíg közérzetünk egy szaunában rekedt busójáróéval vetekszik, hadd osszak meg egy gyorsan elkészíthető, könnyű műremeket, mely gyanús jellege ellenére nem csak köretként funkcionál.

Előkészítendő:

1 csésze basmati rizs
1 közepes fej vöröshagyma
1 kiskanál őrölt kömény
1 kiskanál koriander
1 kiskanál chilipehely
1 kiskanál fehér mustármag
1 kiskanál oregánó
2 gerezd fokhagyma
1 (konzerv)doboz vörös- vagy feketebab
3 evőkanál szójaszósz
3 evőkanál zöldborsó
3 evőkanál morzsolt kukorica
1 szál zöldhagyma felszeletelve
1/2 kaliforniai paprika felkockázva
só, bors
1 jégakku

A rizst szemérmetlenül megfőzzük, a vöröshagymát felkockázzuk, és jól megpároljuk. Ha már üvegesedik, hozzáadjuk az összetört fokhagymát, majd az összes fűszert. Jöhetnek a zöldségek, majd pár perc múlva a főtt rizs. Hozzálötyböljük a szójaszószt, megkeverjük, sózzuk, borozzuk. Legvégül a bekészített jégakkut kivesszük a fagyasztóból és vihogva alsóneműnkbe (vagy másokéba) helyezzük.

Ezek azok a júliusi napok, mikor a legnagyobb karácsonyfetisiszták is letesznek abbéli terveikről, hogy este a takaró alól egy vödör forró csoki társaságában hatszázadszorra is megnézzék az Igazából szerelmet. Ezért megosztom egy olyan leves elkészítési formuláját, mely hidegebb és nyersebb, mint fehérorosz kalauznő. Annál viszont lényegesen ízletesebb, ráadásul olyannyira egészséges, hogy halandósági hajlamunk Connor Macleodéhoz fog tendálni. (A kérdés tehát a továbbiakban nem az lesz, hogy hány évesek vagyunk, hanem hogy mióta.)

Komponensek:

5 db paradicsom
1 db kígyóuborka
3 db kaliforniai paprika
3 gerezd fokhagyma
2 szál újhagyma
pár szem szárított zsemlekocka
jó pár levél friss(!) bazsalikom
1 dl olívaolaj
fél dl sherryecet (mivel ez nem terem meg minden háztartásban, használhatunk mezei vörösborecetet is)
feketebors
só

Metódus:

Az uborkát meghámozzuk, a fokhagymát megpucoljuk, minden egyéb hozzávalót hámozatlanul darabolunk fel, különös tekintettel a zsemlekockára és a bazsalikomra. Az olívaolajról és az ecetről nem is beszélve. A zöldségeket és a zsemlekockát egy tálba helyezzük, hozzáadjuk az olívaolajat, a sherry/borecetet, sózzuk, borsozzuk és összekeverjük. Legvégül ezt az elegyet tenyérrel kicsit megnyomkodjuk, majd a lefedett edényt 5-6 órára hüttőbe helyezzük összeérni. Ez idő alatt - hogy repüljön az idő - felhívjuk nagymamánkat, hogy meséljen egy kicsit a 30-as évekről és a helyi egyházközség híreiről. Ezt követően az összetevőket összeturmixoljuk, és felkockázott kaliforniai paprikával és/vagy uborkával dekoráljuk.

A vöröslencse talán a legjellegzetesebb indiai étel, melyet a március 15-i elefántos felvonulásokon úgy szoktak emlegetni: "nemzeti dhal". Ezzel szemben az édesburgonya az indiai receptekben ritka, mint a hímezett ütvefúró, így a "tradicionális" jelzőt ezen étel esetében el is hagyhatjuk. (Azok legnagyobb örömére, akik nem tudják, mit jelent.) Szerencsére tudósok bebizonyították: attól hogy valami nem tradicionális, még lehet finom. Sőt, az, hogy valami hagyományos, önmagában egyáltalán nem garantálja, hogy finom is. Példának a mongol népviseletet hozták fel. És most szakma:

Elmélyülten előkészíti az alábbiakat:

2 db közepes méretű édesburgonya
500 g vöröslencse
2 kiskanál kurkuma
1/2 kiskanál asafoetida
2 db babérlevél
1 fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 db vöröschili összetörve
2 kiskanál garam masala
3-4 cm gyömbér lereszelve
2 marék spenótlevél
pár szál koriander felaprítva
só, bors

A sütőt ellentmondást nem ismerően előmelegítjük 200 fokra. A megpucolt édesburgonyát szeletekre/hasábokra vágjuk, majd forró vízben félig megfőzzük. Egy tepsibe olívaolajat öntünk, pár percre a sütőbe helyezzük, hogy az olaj felforrósodjon. Ha megvan, beletesszük az édesburgonyát némi só és bors társaságában, és 20 percig sütjük. Eközben a lencsét jó 6 dl vízben, közepes lángon jó negyed óráig főzzük. Ha a víz már felforrt, hozzáadjuk a kurkumát, az asafoetidát, a babérlevelet, majd pár perc elteltével mehet a spenót is. Amíg elkészül, a harmadik fronton is sütési folyamatokat gerjesztünk: egy serpenyőben olajat hevítünk, beletesszük a felcsíkozott hagymát, belenyomjuk a fokhagymát, és hozzáadjuk a gyömbért, a chilit és a garam masalát. A megsült édesburgonyát ebbe az elegybe helyezzük, majd anélkül, hogy összetörnénk, elképesztő bravúrral beleforgatjuk. Ezt és az elkészült dhalt és megsózzuk, majd lelkiismeret-furdalás nélkül tálaljuk.

Az alábbi specialitást indiai padlizsánkrémként is emlegetik, ám ezt a megnevezést egyes eldugott somogyi települések lakosainak kivételével nem igazán értik. Maradjunk tehát a baingan bhartánál! A klasszikus padlizsánkrémtől az különbözteti meg, hogy nem az. Ellenben legalább olyan egyszerűen elkészíthető.

Hozzávalók:

2 db nagyobb padlizsán
1 fej lilahagyma
1 db paradicsom
pár szál koriander
3-4 evőkanál zöldborsó
1 kiskanál római kömény (egész)
1 kiskanál garam masala
1 kiskanál kurkuma
1 db hegyes erőspaprika
1 evőkanál gyömbérkrém
4 gerezd fokhagyma

A sütőt nekifutásból 220C-ra melegítjük, majd a padlizsánokat - száruk amputálása után - 20 percre belehelyezzük. Ám még mielőtt ezt megtennénk, vágjunk egy apró hasítékot (kettőt-kettőt) a padlizsánok oldalán, és tuszkoljuk beléjük a fokhagymagerezdeket. Ha megsültek, kivesszük őket és hagyjuk kihűlni. Addig a paradicsomot és a lilahagymát felkockázzuk. Egy edényben nagy hepciásan olívaolajat hevítünk, és beletesszük a római köményt. Jó egy-másfél perc múlva hozzáadjuk a gyömbérkrémet és a hagymát. Miután utóbbi üvegesre párolódott, hozzáadjuk a felkockázott paradicsomot és az erőspaprikát. Hozzápasszítjuk a többi fűszert, jól elkeverjük, majd lehúzzuk a padlizsánok héját, és az elegyhez adjuk őket. (Nem a héjakat.) A padlizsánokat jól összetörve elkeverjük a paradicsommal, hozzáadjuk a zöldborsót, fél csésze vizet, némi sót és még pár percig hagyjuk főni a levében. Rizsával ízlésesen tálaljuk.

A homokbödögei telekszomszéd, Hombárovits Lajos megajándékozott két kiló sertéstarjával, amiért segítettem a disznóvágáson hurkát tölteni. Jó másfél mázsás anyakoca volt, a Bakter Sanyi kése kétszer is beletört, mire hörögve, sivánkolva kivérzett az udvaron. (Írnám lelkendezve, ha érzéketlen paraszt lennék és nem szejtánból készült volna. Az elkészítési metódust anno itt részleteztem. A görög saláta pedig hajszál híján tradicionális. Mínusz feta sajt. Továbbá tegyünk bele egy evőkanál vörösborecetet, meghálálja.)

Úgy döntöttem, hogy a megannyi kulináris hulladék taglalása után igazán kiteszek magamért, és egy igazán tartalmas specialitással fogom elnyerni a Michelin-csillagos francia éttermekhez szokott ínyencek szimpátiáját. Ezen gasztronómiai Tadzs Mahal felépítésének csak az lásson neki, aki gumicsizmát legfeljebb Matula bácsin látott a Tüskevár képes illusztrációinak tanulmányozása során. (A disznó pedig - ismeretei szerint - egy jóságos lény a görög mitológiában.) Az ételkülönlegesség neve hamburger, melynek most egy veganizált változatához adok útmutatást.

Kérném előkészíteni az alábbiakat:

1 pár fehér kesztyű
800 gramm csicseriborsó (azaz két konzerv)
1 kisebb fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 evőkanál reszelt gyömbér
2 evőkanál mustár
2 szelet szendvicskenyér (ehhez állítólag egyes belbudai üzletekben is hozzá lehet jutni, én Monacóból hozattam)
2 evőkanál zsemlemorzsa (dettó)
só, bors
7-8 teljes kiőrlésű zsemle

A lilahagymát, a fokhagymát és a szendvicskenyereket feldaraboljuk. A hozzávalókat a kesztyű, a zsemlék és a zsemlemorzsa kivételével egy ún. turmixgépbe helyezzük, majd előkelően durvára daráljuk. Ekkor a mixtúra felét egy tálba helyezzük, a másik felét pedig tovább aprítjuk, míg pépes nem lesz. Ez szintén a tálba kerül, majd hozzáadjuk és elkeverjük benne a zsemlemorzsát. (Ha túl nedvesnek találjuk, növelhetjük a zsemlemorzsa dózisát.) Sózzuk, borsozzuk, majd pogácsákat formálunk belőle, melyeket egy forró grillserpenyőben szárazon kisütünk. Az így elkészült kulináris állócsillagokat ún. zsemlébe helyezzük arisztokrata ízlésünknek megfelelő hozzávalók (ketchup, mustár, saláta, stb) társaságában.

Gyermekkorom egyik kedvenc sós süteménye, melyet a nagyi oly sokszor szervírozott a vasárnapi ebéd után - ez a mondat jelen esetben akár hitelesen is hangozhat egy olyan egyedtől, akinek nagymamája homloka közepén piros pöttyöt hordott, és Bözsi helyett mondjuk az Aarushi néven emlegették. És mondjuk nem holmi lompos menyét, hanem Mirci, a bengáli tigris tizedelte a tyúkjait. Mellesleg a szamósza és c betűs gyümölcsvariánsa között az a legfőbb különbség, hogy utóbbi elkészítésének lehetséges hibafaktora nulla. (Már csak azért is, mert semmit nem kell tenni vele.) Ugyanez nem igaz a szóban forgó indiai töltött tésztára. Tehát tésztagyúrás és formázás terén rutintalan egyedeknek segítség igénybevétele erősen javallott - mondja a szerző saját tapasztalatból.

Hozzávalók:

1/2 kg liszt
1 pohár növényi joghurt
3 evőkanál olívaolaj
kevés natúr szójatej

Hovatovább:

1/2 fej karfiol
2 db burgonya
4-5 evőkanál zöldborsó
1 kiskanál őrölt korriander
1 kiskanál római kömény
1/2 kiskanál őrölt chili
1 kiskanál ánizs

A zöldségeket fedő alatt olívaolajon megfuttatjuk, majd némi víz hozzáadásával puhára pároljuk. Közben a fűszereket szárazon együtt megpirítjuk és összetörjük, majd hozzáadjuk a zöldségekhez. A kész zöldségeket péppé törjük, és hagyjuk kihűlni. Közben a liszttel, az olajjal és a joghurttal kemény tésztát gyúrunk, ha szükséges, egy kevés szójatejjel zabolázzuk. Ezt követően egy nedves ronggyal lefedve fél órát pihentetjük. Majd mély szakértelemmel 3-4 cm átmérőjű golyókat einstandolunk belőle, melyeket egy lisztes deszkán kinyújtunk. A közepére egy evőkanálnyi zöldséget helyezünk, majd félbehajtjuk. Ezután türelmesen megvizezzük a tészta széleit, lenyomkodjuk majd csavarásokkal lezárjuk az összeérő részt. (Nem túl jó minőségű, ám a célnak megfelelő szemléltető videó.) Ha megvagyunk az egész hóbelevanccal, forró, bő olajban egytől-egyig kisütjük őket.

Már bocsánat, hogy a relatíve' hosszú hallgatást újabb padlizsános recepttel töröm meg, de alternatívával jelen esetben csak akkor tudtam volna előhozakodni, ha ütvefúróval indulok meg az Aldi felé. Akad ugyan a közelben másfél négyzetméteres non-stop, de a vegán kínálatból legfeljebb egy jó pirospaprikás-baracklekváros cérnametéltet tudnék összehozni főiskolás módra. Ha pedig a benzinkút fele venném az irányt, akkor a sonkától, sajttól megfosztott háromszögszendvics receptjével ejteném ámulatba az idetévedőket. A jelenlegi ételhez azonban minden adott volt, és egyszerűsége ellenére is istenire sikeredett.

Előkeresi az alábbiakat:

2 db közepes padlizsán
4 db paradizsom
2 fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
10 dkg zsemlemorzsa
2 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál hidrogén-dioxid
1 kiskanál oregánó
só, bors

A padlizsánt felkarikázzuk, majd besózzuk, és negyed óráig állni hagyjuk. Ha kiengedte a levét, megtöröljük, majd kevés olívaolajon mindkét oldalán kissé megpirítjuk. Egy tepsibe kevés olívaolajat lötybölünk, majd belehelyezzük a padizsánt és rá a felkarikázott paradicsomot. A zsemlemorzsát, a felkockázott hagymát, az összezúzott fokhagymát 2 ek olívaolajjal és két ek vízzel összekeverjük, sózzuk, borsozzuk. Ezzel az eleggyel pedig jótékonyan beborítjuk a paradicsomot és a padizsánt. 200 fokra felhevített sütőben 15-20 percig sütjük, és kész.

"Hágyma-csípős mehet, bárátom?" - kérdezi Zahir, az Ezeregy Éjszaka étterem alkalmazottja, majd macsétájával levág egy darabot a sarokban piruló nyársra húzott ormányos medvéből. És ez a török büfékről alkotott sztereotípia nem is oly megalapozatlan, mint azt gondolnánk. Nem is oly rég a Deák tér közelében kértem egy falafelt, mire a pultos ijedt hangon megszólalt: "De tudod, hogy az vegetáriánus!" Mintha csak arra figyelmeztetne: a pitában egy apró janicsár lapul, amelyik bármely pillanatban átdöfheti a szájpadlásomat. De azért kár lenne tagadni, hogy Tarkan és Hakan Sükür népe a horrorisztikus felhozatal mellett képes azért kitenni magáért. Következzék hát a joghurtos padlizsán felturbózott változata, melynek receptjét a TV Paprika egyik utazó szakácsától loptam el.

Hozzávalók:

1 db padlizsán
1 db cukkini
3 db paradicsom
2 db kaliforniai paprika
4 dl szójajoghurt
8-10 db mentalevél
1 db chilipaprika apróra vágva
kevés felaprított petrezselyem
2 gerezd fokhagyma
fél citrom leve
só, bors

A zöldségeket felszeleteljük (a padlizsánt karikákra is vághatjuk, így még esztétikusabb lesz a végeredmény), bő olajban kisütjük, majd egy kiterített papírtörlőre transzportáljuk őket. A joghurtot egy tálba helyezzük, belenyomjuk a fokhagymát, a citromlevet, a felaprított petrezselymet, a chilipaprikát, majd a mentát. Sózzuk, borsozzuk. Ha a zöldségek már némileg lehűltek, nagy lendülettel belekeverjük őket a joghurtos szószba. Szervírozzuk pitával, majd együk meg, amit főztünk!