Ezek azok a júliusi napok, mikor a legnagyobb karácsonyfetisiszták is letesznek abbéli terveikről, hogy este a takaró alól egy vödör forró csoki társaságában hatszázadszorra is megnézzék az Igazából szerelmet. Ezért megosztom egy olyan leves elkészítési formuláját, mely hidegebb és nyersebb, mint fehérorosz kalauznő. Annál viszont lényegesen ízletesebb, ráadásul olyannyira egészséges, hogy halandósági hajlamunk Connor Macleodéhoz fog tendálni. (A kérdés tehát a továbbiakban nem az lesz, hogy hány évesek vagyunk, hanem hogy mióta.)

Komponensek:

5 db paradicsom
1 db kígyóuborka
3 db kaliforniai paprika
3 gerezd fokhagyma
2 szál újhagyma
pár szem szárított zsemlekocka
jó pár levél friss(!) bazsalikom
1 dl olívaolaj
fél dl sherryecet (mivel ez nem terem meg minden háztartásban, használhatunk mezei vörösborecetet is)
feketebors
só

Metódus:

Az uborkát meghámozzuk, a fokhagymát megpucoljuk, minden egyéb hozzávalót hámozatlanul darabolunk fel, különös tekintettel a zsemlekockára és a bazsalikomra. Az olívaolajról és az ecetről nem is beszélve. A zöldségeket és a zsemlekockát egy tálba helyezzük, hozzáadjuk az olívaolajat, a sherry/borecetet, sózzuk, borsozzuk és összekeverjük. Legvégül ezt az elegyet tenyérrel kicsit megnyomkodjuk, majd a lefedett edényt 5-6 órára hüttőbe helyezzük összeérni. Ez idő alatt - hogy repüljön az idő - felhívjuk nagymamánkat, hogy meséljen egy kicsit a 30-as évekről és a helyi egyházközség híreiről. Ezt követően az összetevőket összeturmixoljuk, és felkockázott kaliforniai paprikával és/vagy uborkával dekoráljuk.