Magasröptű élettapasztalat: hét év húsmentes életmód után az ember eljut oda, hogy képtelen bármilyen kontextusban táplálékként tekinteni növénynek nem minősülő élőlényekre. A vörösboros vaddisznó saját univerzumomban egy csörtető, agyaras entitás, melynek szőrzete foltokban vöröses árnyalatokban bővelkedik, és valamivel büdösebb társainál. A népviseletbe öltözött, bajszos egyed pedig üvöltözik, majd ombudsmanhoz fordul, ha valaki forró bográcsba akarja tuszkolni gulyásleves alapanyagaként. Ennek értelmében a tejfölös paprikás csirke még inkább dadaista képzettársítás. Ellenben, ha a csirkét szejtánnal helyettesítjük, a kompozíciót megfosztjuk abbéli esélyétől, hogy tollászkodás közben szétfröcskölje a tejfölt a konyhában. És még finom is lesz.

Beszerzi szolgalelkűen:

A szejtánhoz:
200g búzasikér
70g búzaliszt
2 ek olívaolaj
1 ek vegamix (vagy hasonló természetazonos ételízesítő)
1 ek zabpehely
só
hovatovább:
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 zöldpaprika
1 paradicsom
1/2 hegyes erőspaprika (elhagyható, ha nem kamázzuk a csípőset)
1 ek pirospaprika (ha van, füstölt)
1,5 dl víz
4 ek vegán tejföl (fellelhető: G-Roby, bioboltok, nagyobb élelmiszerboltok)
só

Szejtán főzünk pl. az itt elugatott módon, majd 1-2 centis kockákra nyiszatoljuk, és hagyjuk kihűlni. Közben a felkockázott zöldpaprikát, a hagymát és a lereszelt fokhagymát kevés olívaolajon megpároljuk, majd variálás nélkül hozzáadjuk a felkockázott paradicsomot, a fűszerpaprikát, felöntjük vízzel és megsózzuk. Pár perc közepes lángon történő mrutyoktatás után jöhet bele a szejtán. A szójatejfölt egy tálba öntjük, majd hozzálapátolunk  3-4 evőkanállal a paprikás esszenciából, és egy habverő nevezetű boszorkányos szerkezettel elkeverjük, majd az egészet hozzáadjuk a szejtánhoz és elkeverjük. A nokedlivel meg kínlódjon a garabonciás tengerimalac, barnarizzsel szervírozva teljesen pöpec a végeredmény.