A Pannónia utcai Pandzsab Tandori étteremben duplán is vérszemet kaptam a minap. Először, mert a kesudiós szabdzsit a választható csípősségi fokozatok közül a legextrémebb mellett döntöttem, valamint a mellé chilis naan kenyeret kértem. (Aki kíváncsi rá, milyen lehet egy vödör napalm elfogyasztása után sebbenzinnel gargarizálni, bátran kövesse a példámat!) Másodszor pedig, mert a szabdzsit ebben a kevésbé emberbarát formában is hibátlannak találtam. Ahhoz túl gátlásos vagyok, hogy ilyen helyzetekben éttermek konyháiba kéretőzzek be okulási célzattal, arról nem beszélve, hogy az indiai konyha illatanyagait legfeljebb akkor lehet száműzni a ruházatból, ha felgyújtjuk. Szerencsére a YouTube tele van olyan videókkal, ahol a fakírképző szakközépiskolák végzősei vicces angolsággal narrálják kiválónak tűnő ételeik főzési folyamatát.

Így hát előkészítendő:

2 közepes fej lilahagyma
3 db paradicsom
3 evőkanál kesudió
4 evőkanál zöldborsó
4 evőkanál zöldbab
1/4 fej karfiol
2 db sárgarépa
1 nagyobb burgonya
100 g füstölt tofu felkockázva (elhagyható, de inkább ne hagyjuk el)
2 evőkanál kókusztejszín
1 kiskanál só
1 kiskanál chilipor
1 kiskanál őrölt korriander
1 kiskanál őrölt kömény
1 kiskanál garam masala
1 kiskanál gyömbérkrém (jobb híján gyömbérpor)
1/2 kiskanál őrölt görögszéna
kevés felaprított korianderlevél

Hovatovább:

A felcsíkozott lilahagymát, a felkockázott paradicsomot és a kesudiót kevés olívaolajon megdinszteljük, majd egy kevés vizet adunk hozzá. Mikor az elegy némileg szétfőtt, levesszük a tűzről, és botmixerrel krémesítjük és félretesszük. A felkarikázott sárgarépát, felkockázott burgonyát és a szétbontott karfiolt kevés olajon félig megpároljuk, majd hagyjuk békében nyugodni. A felkockázott tofut megpirítjuk, majd az imént megpárolt zöldségekhez adjuk. Most pedig a következő lépéssel tovább lelkesítjük azokat, akik rühellnek mosogatni: egy újabb edényben kevés olívaolajat hevítünk, majd hozzáadjuk a gyömbérkrémet/port, majd jó egy perc után az összemixelt kesudiós-paradicsomos elegyet. Mély szakértelemmel beleborítjuk a chilit, majd kis lángon 3-4 percig főzzük, időnként megkeverjük. (Ha túl száraz, kevés vizet adunk hozzá.) Hozzáadjuk a zöldségeket és a tofut, majd jöhet a kömény, a garam masala, a görörgszéna és a só. Legvégül hozzáadjuk a kókusztejszínt és közepes lángon készre főzzük. Az esztétikai élményt felaprított korianderrel fokozzuk a végletekig.

Majd minden távol-keleti ételnek megvan az a degradáló álneve, mellyel kellően paraszt ismerőseink hozakodhatnak elő. "Fornetti" - a kacsori esetében ez a varázsszó, melynek hallatán ribizlipasszírozón nyomhatjuk át a kritikát megfogalmazó ismerőseink arcát. No, de ennek elhangzását kiküszöbölhetjük mondjuk azáltal, hogy a parasztokat nem engedjük be hozzánk, hanem a levélbedobó nyíláson át tepertőt szórunk nekik a küszöbre. Mindenesetre ezt a műveletet ne ismételjük meg túl gyakran, félő ugyanis, hogy ezeket egyedeket odaszoktatjuk magunkhoz. Ha pedig elszaporodnak, hívhatjuk a parasztsintért, aki egy horgászbotra tűzött tokaszalonna segítségével a paraszttranszporterbe kalauzolja és elszállítja őket. Most pedig szakma:

Beszerzendő:

1/2 kg liszt
3 dl növényi joghurt
2 dl sárgaborsó
asafoetida
csípős piros fűszerpaprika
só

A sárgaborsót kb. hat órán át áztatjuk, ha megpuhult, lecsepegtetjük és összeturmixoljuk. A joghurtot a liszthez löttyintjük és nemi só társaságában összegyúrjuk. Ha az elegyet túl száraznak találjuk, egy kevés szójatejet is adhatunk hozzá. A tésztából egy golyónyi méretűt kiszaggatunk, majd lisztben meghempergetve kinyújtjuk. Átkozódva kezet mosunk, majd a ledarált sárgaborsóból is golyót formázunk. Ezt meghempergetjük egy apró tálba szórt asafoetidában, csípős fűszerpaprikában és sóban, majd a tésztaközepére helyezzük. A tésztát összehajtjuk, a széleit villával jajdeízlésesen lenyomkodjuk, majd forró olajban kisütjük. A fornettiző parasztoknak tűzforrón kínálgatjuk, egyébként nem kapnak.

Brit tudósok bebizonyították, hogy minden 90-es évekbeli dancefloor előadónak megvan a maga megfelelője a növényvilágban:

A növényi alapú táplálkozással kapcsolatban felmerülő erkölcsi aggályaimat közben sikerült némileg tompítani azáltal, hogy belegondoltam: a homok és az őrölt bazalt még mustárral is gusztustalanul mutatna a svédasztalon. És miközben ananászt hámoztam a következő specialitáshoz, egyszer sem nyikkant meg, hogy "Sing Hallelujah".
Így tehát lelkiismeret-furdalás nélkül készítsük elő az alábbiakat:

1 db ananász
30 dkg natúr tofu
1 fej vöröshagyma
1/2 hegyes erőspaprika
2 dl (azaz egy pohár) szójajoghurt
2 evőkanál kókuszreszelék
1 evőkanál liszt
só, bors
15 dkg kuszkusz
curry ízlés szerint

A kuszkuszt egy tálba helyezzük, majd felöntjük kb. megegyező mennyiségű forró vízzel, egy kiskanál olívaolajat adunk hozzá, robosztus módon lefedjük, és negyed órára félretesszük. A felkockázott hagymát olívaolajon megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a szintén felnyiszatolt tofut. Ízlés szerinti (esetemben egy IFA-platónyi) curryt adagolunk hozzá. Pár percig együtt pároljuk, majd az It's My Life dúdolása közben hozzáadjuk a feldarabolt, meghámozott ananászt, a felaprított hegyes erőspaprikát és egy kevés vizet. Fedő alatt kb. tíz percig közepes tűzön főzzük. Eközben a szójajoghurtba belehabarjuk a lisztet és a kókuszreszeléket, és felöntjuk vele a kész ananászos esszenciát. Összekeverjük a kuszkusszal, és szervírozzuk.

Mindig is irigyen tekintettem arra, akik az árral szemben úszva hiteles bizonyítékokkal támasztották alá az állati eredetű élelmiszerek káros mivoltát. Ezúttal azonban én is beállok a sorba. A különféle betegségek és az állati fehérjék közötti összefüggések már unásig ismertek a felvilágosultak számára, ezért most azt szeretném szemléltetni, milyen hatással vannak a hús-, tojás- és tejipar termékei a nyelvtudásra:

Megjegyzés: a his loop egy különösen kegyetlen eljárás, a pig cutting következtében kerül a tányérra. És ezek után egyesek még képesek azt kívánni egymásnak étkezés előtt: good eatwish! Mint hithű animal savert, mélységesen felháborít a dolog. Ezért inkább szakma: ízlelőbimbókkal megáldott emberek egybehangzó állítása szerint a mexikói bableves életem egyik főműve volt. Most pedig gasztronómiai testvérbátyja, a kukorica-krémleves elkészítésének helyes metódusát pofáznám el nagy beleéléssel:

Előkészítendő:
2 db kukoricakonzerv
1 fej vöröshagyma
1 nagyobb gerezd fokhagyma
8 dl zöldségleves-alaplé (türelmetlenek használhatják a 8 dl víz - 2 zöldségleveskocka kombót is)
1 kiskanál mustár
1 dl fehérbor
1 kiskanál curry
1/2 kiskanál őrölt gyömbér
1 kiskanál kurkuma
1-2 kiskanál cayenne bors vagy őrölt chilipaprika
só
2 dl növényi tejszín
1 evőkanál liszt
dekorációs kellékek:
tortilla chips
jalapeno paprika

A hagymát felkockázzuk és az összetört fokhagyma társaságában kevés olívaolajon - a gasztronómiai közhelyszótár legkedveltebb kifejezésével élve - üvegesre dinszteljük. Hozzáadjuk a levétől megfosztott kukoricát, az alaplevet, a mustárt, a fehérbort és a fűszereket, majd jó tíz percig főzzük közepes lángon. Természetesen mély edényt használunk, ellenkező esetben a botmixer használata közben vulgáris indulatszavak hagyhatják el szánkat. Igen, tehát botmixerrel nekiesünk, nem baj, ha kissé darabos marad. Megsózzuk. Ha megvagyunk, a tejszínt egy evőkanál liszttel elhabarjuk csomómentesre, majd beleoktojáljuk a levesbe, és tapasztaltan elkeverjük. Tortilla chipsszel és jalapenóval tesszük igazán esztétikussá.

Egyesek talán még emlékeznek azokra az időkre, amikor a Sziget még fesztivál (megkockáztatom, rockfesztivál) volt, és nem egy Paris Hilton által megálmodott ribanc-Disneyland. Bizony, anno még elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaki sírva fakadjon azon, hogy a K-hídon kitört a gurulós bőrönd kereke. (Megj.: azért nem akarok álszent lenni, ingyenjegyes trógerként a jelenlegi luxusprosti Sziget is a szívemhez nőtt az évek során.) Na, ekkoriban még létezett a krisna sátor, ami fellegvárként funkcionált azok számára, akik szerették a hardcore zenét, avagy ennek krisnás mutációját. A műfaj külön előnye volt, hogy önfeledt ugrálás közben sem igazán lehetett eltéveszteni a dalszövegeket. No, egy hasonló objektum közelében, az ételosztogató bhakták jóvoltából ismerkedtem meg egy gusztusos, sárgás löttyel, amitől dögevőként még igencsak idegenkedtem. Egészen addig, amíg meg nem kóstoltam. Na, ez volt a szabdzsi, aminek egyik legegyszerűbb verzióját ismertetném most:

Komponensek:

1 db padlizsán
1 db cukkini
3-4 db paradicsom
1 kiskanál római kömény
1 csipet asafoetida
2 kiskanál kurkuma
1 kiskanál őrölt chilipaprika
1 pohár (2 dl) növényi joghurt
só

A fűszereket kevés olívaolajon megpirítjuk, majd hozzáadjuk a felszeletelt zöldségeket. Összekeverjük, majd hozzáadunk 1-1,5 dl vizet, és a fedő alatt, közepes lángon kevélyen puhára pároljuk. Ha a zöldségek megpuhultak, az elegyet megsózzuk, és hozzáadunk egy pohár szójajoghurtot. Keverünk rajta kettőt, és szájjal fogyasztjuk.

A slágergyanús refrént pedig mindenki egyszerre:

Sokadszorra tapasztalom: paradox módon azok az országok bírnak a legjobb konyhával, ahol egy pohár csapvíz felér egy puttony csernobili szőlő egészségügyi hatásaival. Mellesleg eddig olyan benyomásaim voltak az afrikai ételekről, mint egy kistérségi konyhás néninek: pl. egy Acsibunga nevezetű sámán majomkenyérfa-gyökeret tör egy agyagmozsárban, majd erjesztett hiénanyálban pácolva, varacskosdisznó-embrióval szervírozza azt. (Elvégre mégis gasztroblogot írok, vagy mi.) Marokkó azonban mégsem Burkina Faso,a töltött gomba pedig nagyon is civilizált táplálék. Ennek ellenére elkészítése közben végig ott lebegett a fejem fölött, hogy macsétás milicisták törik rám az ajtót, és megvádolnak, hogy puccsistákat rejtegetek sublótban. (De ennek nem kell komolyabb jelentőséget tulajdonítani, voltaképpen bármilyen konyhai tevékenység közben képes rám törni ez az érzés.) És akkor ismét szakma!

Hozzávalók (leírtam már valaha ezt a kifejezést?):

7-8 nagyobb portobello, vagy egyéb töltésre alkalmas gomba
20 dkg kinoa
80 dkg paradicsom
1 evőkanál szójaszósz
4 gerezd fokhagyma összezúzva
1 nagyobb fürtös uborka apróra vágva
1 kiskanál chilipor
1 evőkanál felaprított bazsalikomlevél vagy szárított bazsalikom
2 kiskanál édes fűszerpaprika
1 kiskanál kurkuma
1/2 kiskanál őrölt fahéj
só, bors
A tálaláshoz chermoula szósz, elkészítési metódusát itt pofáztam el.

Ésakkor:
A kinoát megfőzzük kb. 3 dl vízben, ha elkészült, borssal és szójaszósszal fűszerezzük. A gombák szárát könyörtelenül kiszaggatjuk és apróra vagdaljuk. A paradicsomot és az uborkát (utóbbit meghámozva) szintén felnyiszatoljuk akkora darabokra, hogy a gombába tuszkolhassuk őket. A paradicsomot egy serpenyőbe helyezzük, majd alágyújtunk. Közepes lángon hozzáadagoljuk a gombaszárat, az uborkát, a chiliport, a bazsalikomot, a kurkumát és a fahéjat. Sózzuk, borsozzuk, majd kb. 10 percig főzzük. Ha ingerenciánk támadna, hogy már ebben a formában bezabáljuk (egyébiránt ha hozzáadjuk a kinoát, már magában is isteni), abban az esetben moderáljuk magunkat. Ehelyett tehát a gombákat ízlésesen megtöltjük kinoával, majd rájuk lapátoljuk a paradicsomos elegyet. A gombákat 15 percre 180 fokra hevített sütőbe helyezzük, ez idő alatt mély szakértelemmel nekilátunk a chermoula szósz elkészítésének, amivel nyakon löttyintjük a kész táplálékot.

Íme, egy újabb recept, mely kiváló ürügy arra, hogy pszichoterápiás jelleggel a nagyközönség elé tárjam gyermekkorom legemlékezetesebb traumáját. Amikor ugyanis borsólevessel próbáltak etetni, az bizony hasonló megrázkódtatást jelentett számomra, mintha egy negédes hangú katolikus pap bébiszitterkedett volna mellettem, akit sutyiban kandúrbandinak kellett volna szólítanom. Ezek után a sárgaborsóhoz fűződő asszociációimat nem is taglalnám bővebben, maradjunk annyiban, hogy még extrémebbek voltak. Nem tudok elég hálás lenni az indiai konyhának azért, amiért eloszlatta előítéleteimet. (Mármint a borsóval kapcsolatban.) Pl. a következő gasztronómiai Tadzs Mahal jóvoltából, melynek hozzávalói:

1,5 dl sárgaborsó (lehet, hogy kevésnek tűnik, de nem az, tudniillik már áztatás közben háromszoros méretűre nő)
1,5-2 dl sűrített paradicsom
1 zöld erős paprika
1/2 kiskanál ánizs
1/2 kiskanál őrölt koriander
1/2 kiskanál reszelt gyömbér vagy gyömbérpor
1 kiskanál curry
egy csipet őrölt görögszéna
egy csipet asafoetida
1 hüvely kardamom őrölve
só

Folyamat:

A környezetünkben tartózkodó éhes emberek kedélyállapotát a végletekig fokozzuk azáltal, hogy közöljük velük: 6-7 órára beáztatjuk a sárgaborsót. Sajnos elkerülhetetlen lépés, enélkül ugyanis főzés után is ennyire kemény lesz. Ezután kb. 1l vízben felrakjuk főni. Jó húsz perc elteltével egy másik edényben olajat hevítünk, és hozzáadjuk az apróra vágott hegyes erőspaprikát. Ha félig-meddig megpirult, hozzáadjuk a fűszereket az alábbi sorrendben: római kömény, ánizs, koriander, asafoetida, görögszéna. (Célszerű kis lángon, ne hogy megégjenek.) Ezután jöhet a sűrített paradicsom, majd a kardamom, a gyömbér és a curry. Ezt az elegyet hozzápasszítjuk a sárgaborsóhoz, majd alkalmanként megkevergetve puhára főzzük. Legvégül alattomosan megsózzuk.

A töltött zöldségeknek nagy hagyománya van vegetáriánus körökben, a sonkás verzió különösen nagy népszerűségnek örvend:

 Nem mellesleg egy egy hasonló étlap láttán megjelenik lelki szemeink előtt a bütykösbögölyi Kankós Mókus csárda, ahol a falra kifeszített vaddisznó szőre rendszeresen belehullik a pörkölt-nokedlibe. Ha pedig az iránt érdeklődünk, van-e olyan táplálék, melyben nem szerepel állati eredetű összetevő, akkor kihoznak egy egész hekket a szájában ecetes cseresznyepaprikával. No, de hasonló morbid víziók helyett főzzünk valami emberi fogyasztásra alkalmasat:

Zutaten:
4 kaliforniai paprika
3 kimagozott, felszeletelt aszalt datolya
3 felszeletelt aszalt sárgabarack
3 felszeletelt aszalt szilva
200 g kinoa
400 g csicseriborsó (tehát egy konzerv)
1 fej vöröshagyma
1 gerezd fokhagyma
1 kiskanál kurkuma
1 kiskanál őrölt kömény
1/2 kiskanál őrölt fahéj
1/2 kiskanál őrölt kardamom
1 marék korianderlevél apróra nyiszatolva vagy 1 kiskanál őrölt koriander
só
A szószhoz, mely a chermoula nevet viseli:
1 kiskanál őrölt koriander
2 kiskanál őrölt kömény
1 kiskanál pirospaprika
1 kiskanál összetört chilipaprika
1 citrom leve
1/2 kiskanál só
8 cl olívaolaj

A kaliforniai paprikákat kettévágjuk és a magházat sebészi pontossággal kioperáljuk. A hagymát és a fokhagymát olajban megdinszteljük, majd beleszórjuk a kurkumát, a köményt, a fajhéjat és a kardamomot. Közben fél liter vízben megfőzzük a kinoát (bioboltokban vagy G-Roby üzletekben biztos kapunk, a dabasi állami kisboltban nem annyira felkapott), amíg el nem fortyogja majd minden levét. Közben serényen kevergetjük. Ha kész, egy tálban összekeverjük az aszalt gyümölcsökkel, a csicseriborsóval és a hagymás cuccal. Az elegyet a félbevágott paprikába lapátoljuk. Ezt követően ezt a hangsort ejtjük ki hangképző szerveink segítségévek: "De egy hülyeállat vagyok, hogy nem melegítettem elő a sütőt 180 fokra!" További önvád helyett korrigáljuk a hibát,és a paprikákat jó fél órára sütőbe helyezzük. Közben elkészítjük a szószt. A hozzávalókat turmixgépben összedolgozzuk, majd a kész paprikára löttyintjük. Most pedig együk meg, amit főztünk!

Mint már említettem, vannak ételek, melyek esetében elkerülhetetlen, hogy a laikusok értetlenkedéseit eloszlassuk. Nos, ez ezúttal is ez a helyzet állt elő, úgyhogy belevágok: a saláta mérsékelt égövi növény, az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó faj. Többnyire levélzöldségként termesztik. Tágabb értelemben a saláta többnyire növényi alapanyagokból álló, hidegen fogyasztandó, alacsony szénhidráttartalmú, könnyed ételkompozíció. Most, hogy a laikusok nem laikusok többé, belevágnék a következő recept taglalásába.

Hozzávalók:

250g tempeh (nem mintha ezt nem ismerné mindenki)
50 g bébispenót
4-5 db felszabdalt salátalevél (lásd fent)
egy marék kapribogyó
egy marék fekete olívabogyó (ebbe speciel nem tettem, de jót tesz neki)
10 db koktélparadicsom kettévágva
1/2 fej vékonyan felkarikázott lilahagyma
3 evőkanál szójaszósz
1 kiskanál édes fűszerpaprika
1 kiskanál tört chilipaprika

Az öntethez:

4 evőkanál olívaolaj
2 evőkanál citromlé
1 evőkanál chiliszósz

A tempeh a kezünkben lévő kés jóvoltából felkockázásra kerül, a megfogalmazást pedig csak a néma h betűre végződő szavak vicces tárgyesete - illetve annak elkerülése - indokolja. Egy tálban összekeverjük a szójaszószt, a fűszer- és a chilipaprikát, majd kezünk által ebbe szóródik bele a felszeletelt tempeh, és pácolódik pár percen át. Ezt követően kevés olajat hevítünk, és ordas módon kisütjük benne. Közben a zöldségeket egy nagyobb tálban összeforgatjuk, és hozzáadjuk az olajban kisütött, magas fehérjetartalmú, t betűs készítményt. Végezetül elkészítjük az öntetet: a hozzávalókat egy csavaros fedelű edénybe öntjük, összerázzuk kíméletlen, majd hanyagul a salátára löttyinjük, amit újfent összeforgatunk.
Csórók figyelem: tempeh helyett tofut is használhatunk, úgy is hibátlan. (Tesztelve!)

Még mielőtt egy szót is ejtenék a következő ételről, következzék minden idők leghasznosabb és leginkább hiánypótló videója arról, hogyan kell kenyeret pirítani. (A széria alkotói már dolgoznak a "Hogyan forraljunk vizet?", "Hogyan vegyünk levegőt orrnyíláson keresztül?", valamint a "Hogyan nézzünk ki az ablakon?" című oktatóvideókon is.)

Most pedig a szakma alacsonyabb szintjeit boncolhatnám: Mostanában megannyi levelet kaptam kistérségi háziasszonyoktól, hogy a Mónika vegyeskereskedésben nem találnak tofut, csicseriborsót, római köményt, úgyhogy jobb híján a családnak kelkáposzta- és sóletkonzervből próbálnak kiügyeskedni valami egzotikus reformkaját. Az ő kedvükért következzék egy olyan tradicionális cucc, melyhez elegendő a kertbe kiugraniuk. Főleg most, a bográcsszezon kellős közepén.

Komponensek:
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 cukkini
3 db közepes méretű krumpli
1 marék vörösbab
3-4 fej tetszőleges gomba (galócafélék, valamint az olyan vadhajtások, mint a hipóban pácolt csiperke, kerülendőek)
2 sárgarépa
1 kaliforniai paprika
1 hegyes erőspaprika
1 evőkanál édes fűszerpaprika
1 kiskanál édes paprikakrém
1 kiskanál őrölt kömény
1 kiskanál Vegamix vagy hasonló ételízesítő
só, bors

A hagymát felkockázzuk, majd olajon a belenyomott fokhagymával üvegesre dinszteljük. Amíg ez el nem készül, távcsövön figyeljük a nádasban a búbos vöcskök násztáncát. Ha közben rajtakapjuk a Tutajost, hogy puskánkat vállához emeli, akkor emelt hangon rákérdezünk, hogy ezzel mégis mire akar célozni! A hagymás alaphoz hozzáadjuk a fűszereket és a paprikakrémet, majd elkeverjük és hozzápasszítjuk a felkockázott/felkarikázott zöldségeket. (Ha konzervbabot, illetve konzervgombát használunk, azt ráérünk lecsepegtetve a végén hozzáadni.) Miután többször megkevertük, kis vizet adunk hozzá, és addig pároljuk fedő alatt szolid lángon, amíg a krumpli és a sárgarépa meg nem puhul. Végül megsózzuk, borsozzuk. A Csikasz nem kap belőle, mer az pedigrépált eszik.