Az újévi malac minden tisztességös ember szótárában hasonlóan értelmetlen szóösszetétel, mint a pünkösdi oposszum vagy a Szent Tacitusz napi csillagorrú vakond. A lencse tradíció szempontjából tökéletesen megállná a helyét, és fenségesen finom étel. Csakhogy én utálom. Már csak ebből kifolyólag is ritkán szoktam éttermekben hasonlóan kifakadni, ha a pincér kihozza: "Lencse, végre kaplak!"

Azt javaslom tehát, jótékonyan feledkezzünk meg arról, hogy ma van az év utolsó napja, illetve csupán az a másfél üveg Hennessy emlékeztessen rá, amit ma este tervezünk elszopogatni. Ennek szellemében következzen a mexikói bableves, mindennemű körítés nélkül. Megj.: Egyes nemzetek ételeiben kolbászból van a körítés.

Tehát az alkotóelemek:

1 (400 grammos) doboz fehérbab
1 doboz vörösbab
1 nagy fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
5 szem paradicsom felszeletelve
fél liter zöldséglevesalap biofetisisztáknak (ők ne olvassák tovább!), a többieknek fél liter víz két zöldségleves-kockával
fél kaliforniai paprika felcsíkozva
1 kiskanál oregánó
1-2 kiskanál őrölt chilipaprika vagy cayenne bors
só
dekoráció:
tortillachips, szójatejföl, jalapeno paprika, esetleg avokádó

A hagymát felkockázzuk, hozzáadjuk a fokhagymát, és olívaolajon üvegesre pároljuk. A vörösbab és a dekoratív elemek kivételével minden további komponenset hozzáadunk, felöntjük az alaplével, majd botmixerrel, velőt rázó sikoly kíséretében nekiesünk. (Ja, természetesen megfelelően mély edényt használunk!) Kb. öt percig főzzük, majd jöhet a lecsepegtetett vörösbab, a só, és némi kavargatás után a dekoráció. A boldog új évre való tekintettel szájjal fogyasztjuk.