Gyermekkorom egyik kedvenc sós süteménye, melyet a nagyi oly sokszor szervírozott a vasárnapi ebéd után - ez a mondat jelen esetben akár hitelesen is hangozhat egy olyan egyedtől, akinek nagymamája homloka közepén piros pöttyöt hordott, és Bözsi helyett mondjuk az Aarushi néven emlegették. És mondjuk nem holmi lompos menyét, hanem Mirci, a bengáli tigris tizedelte a tyúkjait. Mellesleg a szamósza és c betűs gyümölcsvariánsa között az a legfőbb különbség, hogy utóbbi elkészítésének lehetséges hibafaktora nulla. (Már csak azért is, mert semmit nem kell tenni vele.) Ugyanez nem igaz a szóban forgó indiai töltött tésztára. Tehát tésztagyúrás és formázás terén rutintalan egyedeknek segítség igénybevétele erősen javallott - mondja a szerző saját tapasztalatból.

Hozzávalók:

1/2 kg liszt
1 pohár növényi joghurt
3 evőkanál olívaolaj
kevés natúr szójatej

Hovatovább:

1/2 fej karfiol
2 db burgonya
4-5 evőkanál zöldborsó
1 kiskanál őrölt korriander
1 kiskanál római kömény
1/2 kiskanál őrölt chili
1 kiskanál ánizs

A zöldségeket fedő alatt olívaolajon megfuttatjuk, majd némi víz hozzáadásával puhára pároljuk. Közben a fűszereket szárazon együtt megpirítjuk és összetörjük, majd hozzáadjuk a zöldségekhez. A kész zöldségeket péppé törjük, és hagyjuk kihűlni. Közben a liszttel, az olajjal és a joghurttal kemény tésztát gyúrunk, ha szükséges, egy kevés szójatejjel zabolázzuk. Ezt követően egy nedves ronggyal lefedve fél órát pihentetjük. Majd mély szakértelemmel 3-4 cm átmérőjű golyókat einstandolunk belőle, melyeket egy lisztes deszkán kinyújtunk. A közepére egy evőkanálnyi zöldséget helyezünk, majd félbehajtjuk. Ezután türelmesen megvizezzük a tészta széleit, lenyomkodjuk majd csavarásokkal lezárjuk az összeérő részt. (Nem túl jó minőségű, ám a célnak megfelelő szemléltető videó.) Ha megvagyunk az egész hóbelevanccal, forró, bő olajban egytől-egyig kisütjük őket.