A karfiol a mai napig úgy él a köztudatban, mint a tanyasi fitneszkonyha egyik legalapvetőbb tartozéka. Amolyan ízetlen undormány, melyet főzés közben olyan szagot áraszt, mint egy árvíz sújtotta menyétmenhely. Ezen súlyos tévhitek kialakulásáért gyermekkorunkban kell keresnünk a felelősöket: az elkövetők fehér munkaruhát, kivágott orrú bokszolócipőt viseltek, és a menzán így fegyelmezték a renitens egyedeket: "Anyanyapám, ti nem fogjátok itten csinálni a csikágót! A múltkor is láttam, hogy belepöcköltétek a csirkemájat a vizeskancsóba!" Azt javaslom, felejtsük el a gasztronómiai háborús bűnösök rémtetteit, és nyissunk a karfiolnak egy új fejezetet életünk képeskönyvében. Pl. a következő étel által:

Zutaten:

1 nagyobb karfiol
4 gerezd fokhagyma
1 tk füstölt paprika
1 tk kakukkfű
2 ek olívaolaj
só, bors
1/2 citrom leve
3 ek száraz sherry (Elhagyható sznobéra, micisapkás konyhaművészek kétdekás gyomorkeserűvel helyettesíthetik. De ha van otthon, ne hagyjuk ki!)
10-15 szem koktélparadicsom
1/2 csokor petrezselyem
40g mandula (hántolt)

A sütőt előmelegítjük 180 fokra. A fokhagymát összetörjük, hozzáadjuk a füstölt paprikát, a kakukkfű felét, valamint 2 evőkanál olívaolajat. Cicózás nélkül összekeverjük. A karfiolt megtisztítjuk, leveleit levágjuk, majd a tetejét kereszt alakban késsel bemetsszük. Bedörzsöljük a füstölt paprikás eleggyel, egy tepsibe helyezzük, majd kéjnyögések közepette ráfolyatjuk a sherryt és a citromlevet.  1 óra 10 percre sütőbe tesszük. Ha letelt, kivesszük, a felvágott koktélparadicsomot a tepsibe tesszük, megszórjuk a maradék 1/2 teáskanál kakukkfűvel, megsózzuk, borsozzuk, majd tíz percre visszatesszük a karfiollal együtt. Közben a mandulát egy serpenyőben lepirítjuk, majd levesszük a tűzről. Ha kihűlt, hozzáadjuk a petrezselymet és az olívaolajat. Ezzel a gusztusos hóbelevanccal tálaljuk a kész karfiolt és paradicsomot.

A vegán gasztroblogger általában 160 cm-es marmagassággal bír állva (fejtetője ettől 25-30 cm-rel feljebb helyezkedik el), négykézláb egy golden retrievernél magasabb, de egy dán dognál alacsonyabb. Fogai szabályosan záródnak, szőrzete satnya, ugatása ványadt. Kedvenc tápláléka a szejtánból készült gyrostál, melyet egyszer ugyan közzétett a blogon, de azóta új tapasztalatokkal gazdagodott, és modernizálta a receptet.

Komponensek:

A szejtánhoz:
250 g búzasikér
3 ek búzaliszt
2,5 dl langyos víz
2 ek szárított zöldség (Vegamix típusú pl.)
2 ek olívaolaj

Az öntethez:
1,5 dl szójajoghurt
1 nagyobb gerezd fokhagyma
őrölt feketebors
fél citrom leve
késhegynyi só

valamint:
paradicsom
uborka
lilahagyma felszeletelve
jégsaláta

A szejtán alkotóelemeit nagy ügybuzgalommal összegyúrjuk. Az így kapott traktorbelső állagú elegyet négy-öt egyforma részre szeljük, majd szójaszószos-zöldséges vízben (de legjobb a zöldségleves-alaplé) 35-40 percig főzzük. Ezután felkockázzuk, forró olívaolajban átsütjük, közben hozzápasszítjuk a fűszerkeveréket.Az öntet elkészítése idegőrlő, komplex folyamat: a szójajoghurtba belenyomjuk a fokhagymát, a borsot és a citromlevet, majd összekeverjük. (Ha türelmesek vagyunk, állni hagyjuk a hüttőben.) A kész kompozíciót paradicsommal, jégsalátával és lilahagymával dekoráljuk, és nyakon öltjük egy tartályhajónyi chiliszósszal.

"Hideg zöldségleves a januári tundraidőben? Megérdemelné, hogy kapával szeljék ketté a fagyott kukoricaföldön, maga kontár vadparaszt hernyómenyét!" - írta kedves olvasóm, Kalányosi Jenőné Pölöskefőről, miután értesült róla, hogy milyen recepttel készülök éppen. És bár Tömlő néni felvetése alapvetően jogos, akad egy komoly érv a nyers vegán ételek mellett januárban: történetesen, hogy a karácsonyi-szilveszteri fogyasztás következtében a legtöbben csak abban különböznek a Titanictól, hogy a jéghely nem törné ketté őket, hanem körülfolynák azt. A nyers vegán kaják pedig olyan viszonyt ápolnak a fogyással, mint Micimackó Malackával. Ráadásul utánajártam: a központi fűtés feltalálása óta állítólag már az emberek sokkal komfortosabban tudnak télen hideg ételeket beiktatni táplálkozásukba.

Ennek szellemében a hozzávalók:

4 szál újhagyma
100 gramm spenótlevél
1 avokádó
2 gerezd fokhagyma
1.5 dl növényi joghurt
1 nagyobb uborka
3-4 evőkanál sherry vagy vörösborecet
1/2 marék bazsalikom, menta és petrezselyem
1.5 dl víz
só, bors
kevés olívaolaj

Az összetevőket az olívaolaj kivételével egy tálba helyezzük, majd botmixerrel nekiesünk. Jó két órán át hagyjuk összeérni, addig felváltva sörözünk és vegán jégkrémet fogyasztunk az erkélyen. Ha összeért, meglocsoljuk némi olívaolajjal, és szájjal megesszük.

Hogy miért Vivaldi-módra? Mert ha csupán annyi szerepelne a címben, hogy "falafel", senki nem kattintana a receptre! (Há' gondolkodjunk má', Vivaldi akkor csinált falafelt, amikor goa remixet a Négy évszaknak!) Szó se róla, kissé talán elcsépelt ételről van szó, ám egy vegán nem élhet le egy életet anélkül, hogy meg ne kísérelte volna elkészíteni az alábbi fogást. Ezen sorok írója kétszer is nekilátott, először konzerves csicseriborsóval. Nos, erre a verzióra a végeredmény alapján az olajban úszó amorf borzméhlepény fantázianév passzolt volna leginkább, ám lássuk be, ennek elkészítésére kevesen éreztek volna késztetést. (Hacsak nem ellenszenves vendégeket várnak szilveszterre.) És bár a száraz-csicseriborsót-beáztatós-pihentetős verzió kb. másfél napos procedúra, van egy komoly előnye: a kívánt végeredmény sikerülni fog.

Tehátakkor előkészítendő:

400g csicseriborsó (száraz)
20 g petrezselyem
5 gerezd fokhagyma
1/2 fej vöröshagyma
1 ek római kömény
1 kk fűszerpaprika (édes)
1 kk koriander
1 kk szegfűszeg
1 kk só
kevés bors és chilipor

A csicseriborsót bő vízben beáztatjuk, és minimum fél napig állni hagyjuk. (Ez kb. négy Alkonyat-epizódnak felel meg, de senkit nem bíztatok hasonló időtartamú mazomaratonra, bennem is van könyörület.) Leszűrjük, majd aprítóba tesszük. Hozzáadjuk a petrezselymet, a vöröshagymát, a fokhagymát, a fűszereket és összedaráljuk. Egy lefedett edényben hűtőbe tesszük minimum 8-10 órára, de a legjobb, ha egy egész napon át pihentetjük. (A Harry Potter-maraton ötletét meg sem merem említeni, mert jó ízlésű emberek felnyomnak az Amnesty International gasztro munkacsoportjánál.) Golyókat formálunk belőle, majd kellően forró olajban kisütjük. Példának okáért humusszal szervírozzuk.)

Tisztában vagyok vele: már illene valami olyan étellel előállnom, mely a legmélyebb ünnepi áhítat közepette okoz fulladást, miközben a tévében a két nyomorult betörő pajszerral kergeti a leendő drogfüggő fiúcskát. De sajnos karácsonyi hangulatom egyelőre a texasi láncfűrészesével vetekszik, és páncélszekrényt tolnék minden r'n'b lotyó lábára, aki valaha kiénekelte a "christmas" kifejezést. No, de a következő főzési folyamat ezekben a vészterhes időkben is fellelkesített.

Hozzávalók:

1 nagyobb padlizsán
200 g szejtánpor
3 ek szójaszósz
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 szál zeller
1 nagyobb sárgarépa
1,5 dl vörösbor
3 evőkanál paradicsompüré
2 kiskanál rozmaring
2 babérlevél
só/bors

A szójaszószt a szejtánporhoz adagoljuk, majd felöntjük 1-1,5 dl langyos vízzel, és robosztus módon összegyúrjuk. (Ha túl száraz lenne, ne szégyelljünk még vizet adni hozzá.) Az így kapott - egyelőre ízléstelen - masszát 4-5 egyenlő részre szeleteljük, majd egy jó liter vízben megfőzzük. (Ehhez további szójaszószt is adagolhatunk.) A főtt szejtánt turmixgépben durvára aprítjuk, és félretesszük. A padlizsánt hosszában kettévágjuk, a két fél közepét szemérmetlenül kivájjuk, majd besózzuk, hogy kieressze a levét. Közben a felaprított hagymát olívaolajon megpároljuk, hozzáadjuk az összetört fokhagymát, a felaprított zellert és sárgarépát. Kis lángon, kevergetés közben puhára pároljuk, majd nagyobb fokozatra kapcsolva hozzáadjuk a ledarált szejtánt. Amíg kissé megpirul, az elegyet rozmaringgal, babérlevéllel, sóval és borssal ízesítjük. Ekkor hozzápasszítjuk a paradicsompürét, a vörösbort, és elkeverjük. További három percig pároljuk, majd megtöltjük vele a padlizsánokat. (Melyeket előzőleg ugye papírtörlővel letörölgettünk.) 200 fokra melegített sütőben 20 percig sütjük, és ennyi.

A leveles tésztával készült ételek a közhiedelem szerint a kistérségi nagymamák kiváltságai, akik a Skynettel vívott végső csatában rácsos linzerrel mérnek megsemmisítő csapást a gépekre. (Mindezt az "olyan nincs, hogy nem esző', tessék megkóstolni" csatakiáltás kíséretében.) Nos, egyik 80 éves női alszemélyiségem, Suhajda Jenőné, Bözsi néni ezúttal olyan hozzávalókkal házasította a leveles tésztát, mellyel kortársai csak a legritkább esetben szokták. Legalábbis nagyanyámtól ritkán hallottam olyat, hogy "te fiam, hozzál be a spájzból egy kis édesburgonyát, ott van az avokádó mellett!"

Tehátakkor kéretik bekészíteni:

150 g édesburgonya
100 g sütőtök
1 kisebb cékla
1 fej lilahagyma
8-10 db koktélparadicsom
1 lap hajtogatott leveles tészta

A paradicsomszószhoz:

120 g szárított paradicsom
2 gerezd fokhagyma
1 kk kakukkfű
3 ek olívaolaj

A pestóhoz:

100 g bébispenótlevél
30 g dió
1 gerezd fokhagyma
2 ek olívaolaj
1 citrom leve
só/bors

A céklát, az édesburgonyát és a sütőtököt meghámozzuk, előbbieket vékony karikákra vágjuk, utóbbit felkockázzuk, a lilahagymát felcsíkozzuk.Lumbágóra panaszkodva lehajolunk egy tepsiért, beletesszük az említett zöldségeket, megsózzuk, majd kevés olívaolajjal meglocsolva 200 fokra melegített sütőben 45 percig sütjük. Eközben a paradicsomszósz összetevőit turmixgépbe tesszük, majd összemixeljük, a pesto komponenseivel ugyanígy járunk el. A tésztalapot kihajtogatjuk, és egy sütőlapra tesszük. A széleit 3-4 cm szélességben visszahajtogatjuk, a többi részt naivan megkenjük a paradicsomszósszal. A megsült zöldségeket elegyengetjük rajta, megszórjuk felkarikázott koktélparadicsommal. A tésztát 15 percig sütjük, majd meglocsoljuk a pestóval, és beharapjuk.

A mai verőfényes, vidám napsütés megadta az inspirációt ahhoz, hogy valami mediterrán dologgal rukkoljak elő. Esküszöm, utoljára a Jákob lajtorjára vagy az Antikrisztus dobott fel annyira, mint a mai időjárás! Ha felkötöttem volna magam a legközelebbi meggyfára, esküszöm, szívárványszínű kötelet használok! No, de mi is az a caponata? Akár szicíliai lecsóként is emlegethetnénk, de aztán ne csodálkozzunk, ha szaktekintélyek ennek hallatán felmosóronggyal dugaszolják el szájnyílásunkat. És hogy miből is áll az említett étel?

Ebből:

2 nagyobb padlizsán
1 kiskanál oregánó
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csokor petrezselyem felaprítva
2 evőkanál kapribogyó
1 marék zöld olívabogyó
4-5 felaprított paradicsom
3 evőkanál vörösborecettengeri só, feketebors

Egy serpenyőben nagy rutinnal olívaolajat hevítünk, majd hozzáadjuk a kockákra vágott padlizsánokat, az oregánót és egy kevés sót. 4-5 percig nagy lángon pároljuk, közben mély szakértelmet mímelve párszor megkeverjük. Ha a padlizsánokon aranybarna árnyalatokat vélünk felfedezni, hozzáadjuk a felaprított hagymát és fokhagymát, valamint a petrezselymet, és további egy percig egyengetjük. Hozzálöttyintjük a borecetet, és miután némileg elpárolgott, jöhetnek a paradicsomok. Sózzuk, borsozzuk, fokhagymás bruscettával szervírozzuk.

Mint ismeretes, a magyar állampolgár egy 2km-es buszút közben hajlamos éhen halni, ha nincs nála egy alufóliába csomagolt szalámis szendvics. Így hát az utazás ötödik másodpercében elő is veszi a ominózus rettenetet, és ötpercnyi zörgés után gondoskodik róla, hogy az egész jármű átható Pick-aromát árasszon. (Parasztok Wunderbaumja - mondaná a békétlen vegán.) Sőt, sokan egy nyomorult teleportot nem bírnának ki valami szocreál étvágycsökkentő nélkül. Ők remélhetőleg úgy végzik, mint Jeff Goldblum a Légyben, és rettenet hülyén fognak festeni, mikor génjeik egyesülnek a szalámis szendvics molekuláival.

Szendvicskészítés terén Közép-Európa egyébként is feneketlen időcsapdában vergődik, ezért a laikusoknak most szeretnék gasztronómiai mentőkötelet dobni, melyekkel felválthatják a vajat/vajkrémet, margarint és a hozzájuk szervesen kapcsolódó állati származékokat.

1. Paprikakrém

2. Klasszikus padlizsánkrém

1 nagyobb darab padlizsán
1 nagy gerezd összetört fokhagyma
2 evőkanál olívaolaj
só, bors

A padlizsánt jó 15-20 percre 220 fokra előmelegített sütőbe tesszük, majd mikor ráncok tekintetében Keith Richardsra kezd hasonlítani, kivesszük. A szitkozódást elkerülendő, megvárjuk, míg kissé lehűl, és lehúzzuk a héját. Ekkor az összetevőkkel együtt egy tálba helyezzük, és botmixerrel összedolgozzuk. A közhiedelemmel ellentétben mustárt nem, majonézt pedig a legvégső esetben sem igényel.

3. Vegán kolbászkrém

Paradoxonok nélkül mit sem ér az élet, ennek szellemében kéretik beszerezni az alábbiakat:

150 g (azaz fél csomag) füstölt tofu
1/2 fej vöröshagyma felcsíkozva
1 nagy gerezd összetört fokhagyma
1 kiskanál pirospaprika
1 kiskanál őrölt kömény
1 evőkanál szójaszósz
1 evőkanál olívaolaj
só
fél zöld hegyes erőspaprika felaprítva (opcionális)

A tofut összetörjük, majd a többi alkotóelemmel együtt botmixerrel összemixeljük.

4. Hummusz

Az alsós környezetismeret-órán megismert humusszal csak akkor kínálgatjuk vendégeinket, ha utáljuk őket. Ha viszont valamilyen okból szimpatizálunk velük, akkor a közel-keleti specialitással állunk elő, és előkészítjük ezeket:

400 gramm beáztatott vagy konzerv csicseriborsó
1 evőkanál tahinikrém (avagy szezámkrém, házilag is előállítható)
1 nagy gerezd fokhagyma
1 kiskanál őrölt római kömény
pár csepp citromlé
pár csepp chiliszósz (opcionális)
só, bors

Az összetevőket egy tálba helyezzük, majd botmixerrel összedolgozzuk. Fontos, hogy a csicseriborsó levéből is használjunk egy keveset, különben szárazabb lesz, mint egy telek-adásvételi szerződés. (Tahini helyett mogyoróvajat is használhatunk, de ne áruljuk el senkinek!)

Elsőre mindig bizalmatlan vagyok olyan alapanyagokkal szemben, melyekkel még sosem dolgoztam, kiváltképp, ha kellően hülye nevet akasztottak rájuk. Ami az articsókát illeti, felbontás előtt többször is figyelmeztettem: ha hirtelen mozdulatot tesz, hívom a rendőrséget. Aztán lassan közelítettem felé... szívem a torkomban dobogott, miközben a konzervről visszatükröződött az utcai neonok haldokló fénye. Azok a mocskos, szennyes utcák, melyeket oly gyakran róttam, miközben a Hold rideg vámpírként követte lépteimet azt sugallva: "hamarosan kihűlsz te is!" És most itt vagyok az ítélet óráján... szemben egy doboz articsókával, mely mindjárt végez velem... de nem mozdul. Még csak nem is morog rám fenyegetően. Jó, felhasználhatjuk. Például a paella humánus, állati maradványok nélküli változatához.

Hozzávalók:

400 g (azaz egy konzervdoboz) articsóka
2 és 1/2 csésze zöldségleves-alaplé (lusta dögök/csórok vizet és zöldségleves-kockát is használhatnak)
1/2 kk sáfrány
1 csésze hosszúszemű rizs
1 fej vöröshagyma felaprítva
3 gerezd fokhagyma összetörve
1db piros és 1db sárga kaliforniai paprika
4-5 fej csiperkegomba felszeletelve
2 db paradicsom felkockázva
1 tk fűszerpaprika (lehetőleg füstölt)
4 ek zöldborsó
só, bors

Az alaplevet kérdezősködés nélkül felforraljuk (ne lobogjon azért), hozzáadjuk a sáfrányt, jól elkeverjük, és közepes/alacsony hőn tartjuk. Közben egy másik edényben olajat hevítünk, hozzáadjuk a vöröshagymát, majd ha megpárolódott, a fokhagymát és a felcsíkozott kaliforniai paprikákat. 5 perc múlva jöhet a gomba, majd további öt perc múlva a paradicsom és a rizs. Ekkor könyörület nélkül felöntjük a sáfrányos alaplé 1/3-ával, és várjuk meg, míg közepes hőn elpárolog. Majd jöhet a következő harmad, és ha ez is elfőtt, a maradék 1/3. Ez utóbbival együtt hozzáadjuk az articsókát és a zöldborsót is, majd kb. pár percig fedő alatt hagyjuk összeérni a komplett hóbelevancot. Sózzuk, borsozzuk, legvégül petrezselyemmel dekoráljuk.

A Vegán Muflon büszkén bemutassa magasröptű főzőműsorának folytatását! (Az előző rész itt található!) Hogyan nyerjünk vitát egy húsevővel szemben? Rákkeltő-e a gabonakolbász? Mi köze az Ördögűző török verziójának a szejtánhoz? Valóban viselnek-e melltartót egyes férfiúi hajóskapitányok tőzsdeügynökök közelében? A műsor megannyi kérdésre megadja a választ.