Volt szerencsém egyszer egy rádióreklámhoz, melyben nem tudtam nem felfigyelni a "chili és lime" kifejezésben hallható, igen kellemetlen áthallásra. De aztán lehet, hogy valóban AZT hirdették, és csak én használtam ezt a túl jóhiszemű írásmódot. Viszont, ha ezen szörnyű gyanúm igaznak bizonyul, máris adja magát a kérdés: ki lehet ezen termék célcsoportja? Mielőtt mélyebben belemennénk: az iménti bevezetővel csak arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy dolgozzunk esztétikus csengésű alapanyagokkal, ellentétben könnyen elvehetjük az olvasók étvágyát, ami egy gasztroblog esetében nem cél. Vagy legalábbis nem elsődleges. Így tehát, aki tud egy megfelelő szinonimát az avokádó kifejezésre, írja meg, légyszíves!

Addig is jóhiszeműen szedjük elő a sublótból az alábbi összetevőket:

150g szejtánpor
40g búzaliszt
2dl langyos víz

A páclöttyhöz:

2ek olívaolaj
1 tk só
2 gerezd fokhagyma
4-5 szelet jalapeno felaprítva
1 tk chilipor
2 ek agaveszirup
2 lime leve

hovatovább:

1 fej jégsaláta vagy kínai kel (utóbbi angol neve: the chinese awakes)
2 db avokádó
6-8 szem koktélparadicsom
1/2 fej lilahagyma

A szejtánport és a lisztet óvatlanul elkeverjük, majd hozzáadjuk a vizet és összegyúrjuk. Az így kapott szürkeállomány állagú esszenciát fél óráig hagyjuk békében, és figyelmeztessük hozzátartozóinkat, hogy ne ijedjenek meg tőle. Ezt követően 4-5 egyforma részre nyiszatoljuk, és jó 3/4 óráig főzzük zöldségleves-alaplöttyben. Közben cicázás helyett egy edényben összeállítjuk a páclevet, és összekeverjük. A kész szejtánt körmönfont módon felcsíkozzuk, majd jó egy órára a páclébe tesszük. Ha megvan, kisütjük kevés olívaolajon. A salátát és az avokádót felkockázzuk, hozzáadjuk a felvágott paradicsomot, felcsíkozott lilahagymát, mindezt összeforgatjuk a szejtánnal, és az egész hóbelevancot meglocsoljuk a megmaradt páclével. Majd álmélkodva megzabáljuk.

A kínai alvilágban rendszeresek a véres pandaháborúk - ez a gondolat adott ihletet a mai konyhai tevékenységhez. Ráadásul a bambuszrügy 2016-ban már nem tartozik azon összetevők közé, melyekhez kizárólag monacói bioboltokban lehet hozzájutni. (Azért a zalahalápi Bakter kisközértben ne tessenek keresni!) Most pedig megragadnám az alkalmat, hogy átkozódjak egy sort: egy zsák avas Vegetába fojtanám azon eltartott kisujjú rózsadombi gasztrosznobokat, akik receptjeiket szándékosan beszerezhetetlen alapanyagokkal írják teli. 1 db vörös endívia? 150g FARRO?! 1 evőkanál sűrű TAMARINDVÍZ??! 2 teáskanál SZUMÁK?!!! Az ilyet életfogytiglani csákányozásra ítélném a Lehel piacon, és elrendelném, hogy minden kofa verje fejbe lopótökkel, ha ilyenek után érdeklődik. Na, és akkor szakma!

Beszerzendő:

400g tofu (avagy egy csomag)
2 ek szójaszósz
1 tk cukor
1 ek chilipehely
4 ek víz
1 ek paradicsompüré
1 nagy gerezd fokhagyma
1/2 fej vöröshagyma
2 szál zöldhagyma

A bambuszhoz:
200g bambuszrügy (a receptekben is elengedhetetlenek a megdöbbentő fordulatok, csavarok)
2 ek paradicsompüré
1 db piros chili kimagozva
1 ek szójaszósz

A tofut egy wokban (úgysincs otthon, úgyhogy ez itt serpenyőnek fordítandó) kevés szezámolajon (tehát olívaolajon) mindkét oldalán aranybarnára sütjük, majd cicózás nélkül félretesszük. Egy edényben (még véletlenül sem a tűzön, hanem natúrba') összekeverjük a szójaszószt, a cukrot, a chilipehelyt, a paradicsompürét és a vizet, majd ezt is hagyjuk békében nyugodni. A hagymát felkockázzuk, a felaprított fok- és zöldhagyma társaságában megpároljuk, majd felöntjük a chilis-paradicsomos löttyel. Felforraljuk, majd naivan hozzáadjuk a tofut. Elkeverjük, félretesszük. Egy másik edényben olajat hevítünk, és amíg nem túl forró, hozzáadjuk a paradicsompürét. (Ellenkező esetben sercegni és fröcsögni fog, mi pedig nemiszervek obszcén elnevezéseit fogjuk ordibálni a konyhában - önéletrajzi ihletésű megjegyzés.) Hozzáadjuk a chilit és a szójaszószt, majd elkeverjük a lecsöpögtetett bambusszal. Majd a tofuval együtt bezabáljuk.

"Jó kétvágyat kívánok, kukoricát kapálok! 2300 pénzérme lesz, jóuram" - mondta az imént a MODOROS futár. Neeem, valójában szó sincs róla, hogy igénybe vettem volna a telefonos ételrendelést, mint a konyhai analfabéták mentőmellényét. A bevezető mondat csak azután jutott eszembe, miután átfutottam néhány fogyással kapcsolatos gasztronómiai cikket. (Egyes perverzek harisnyával fojtogatják magukat a gardróbban, mások többször is megnézik az Éhezők viadalát, én ilyeneket olvasok.) Amúgy pár hetes balatoni tapasztalataim alapján az emberek még bikiniszezonban is semmibe veszik a hasonló irományokat, legalábbis a parton heverő bikinis lamantinok és fecskenadrágos cethalak száma erre engedett következtetni. Mindemellett túl nyilvánvaló gesztus lenne lázadó jelleggel valami gigászi kalóriabombával visszavágni, következzen hát egy olyan lasagna, mely nem tartalmaz tésztát. (Már ha jelen esetben ez lasagnának hívható, egyébként meg nem érdekel, ha nem.) A lényeg, hogy rétegelni kell, így szakaszonként pofázom el a metódust visszautalva korábbi receptekre:

Előkészíti fegyelmezetten:

2 közepes cukkini
pár szelet vegán sajt (füstölt, ha kérhetném)

A kesudiókrémhez:

1/2 fej vöröshagyma
4-5 szelet jalapeno
1 gerezd fokhagyma összetörve
15 dkg kesudió
1 csésze víz
2 tk száraz élesztő
1 tk kurkuma
1 tk fűszerpaprika (édes)
1 tk mustármag
1/2 tk őrölt szerecsendió
2 tk só
bors

A hagymát felaprítsuk, olívaolajon megpároljuk, hozzáadjuk a jalapenót, a fokhagymát és a kesudiót, és további 5-6 percig tutugjatjuk kis lángon. A serpenyőben lévő egész hóbelevancot turmixgépbe tesszük, hozzáadjuk a fűszereket, egy csésze vizet, és krémes állagúra turmixoljuk.

A bolognai elegyhez:

100 g szejtánpor
3 ek szójaszósz
1 dl langyos víz
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
800 g aprított paradicsom (konzerv)
3 ek sűrített paradicsom
1 dl vörösbor
1 sárgarépa
1 szár zeller
1 tk szárított oregánó
1 tk bazsalikom
2 db babérlevél


Szejtánt hegesztünk az itt leírt módon. Ha elkészült, 2 centis kockákra nyiszatoljuk, majd egy aprítóban kíméletlenül ledaráljuk. 2 ek olívaolajon megpirítjuk, majd hagyjuk békében. Egy másik edényben nagy műgonddal megpároljuk a felkockázott hagymát, a zellert, hozzáadjuk az összetört fokhagymát, a lereszelt sárgarépát a paradicsompürét, majd a fűszereket, és pár perc után hanyagul beleborítjuk a darált szejtánt. Jó 4-5 percig főzzük, majd félretesszük.

Ha mindkét komponenssel megvagyunk, jön a rettenetesen izgalmas rétegezés: egy hőálló tál alját vékonyan megkenjük a paradicsomos-szejtános löttyel, majd jön a hosszában 1cm-es szeletekre vágott cukkini egymás mellé halmozva. Ezt ravaszul megkenjük a kesudiókrémmel, majd következő rétegként ráhajítunk pár szelet vegán sajtot. Ugyanezt még egyszer eljátsszuk, a legfelső réteget a paradicsomszósz és a konokul ráhelyezett sajt képezi. A sütőben az egész hóbelevancot 190 fokon 50 percig sütjük, majd megzabáljuk.

Most, hogy a legutóbbi recept betört a BBC GoodFood magazinba, már óhatatlanul magába szippantott a mislensznobizmus. Hazafelé menet három főzelékfalóra dobtam molotov-koktélt, egy kifőzdét ételhordóba rejtett pokolgéppel robbantottam fel, végül tehénjelmezben öngyilkosságot követtem el egy indiai gyorsbüfében. Persze a hírnév és az elismerés teherrel is jár, kb. egy hete verejtékezve riadok fel arra, hogy álmomban egy konyhásnéni Vegetát akar lapátolni a lebbencslevesembe. Na, de most jön egy igazi elitista, kulináris atomcsapás a sok gasztrobarbárra, történetesen a mac 'n' cheese veganizált változata. (Ezt a fogást (mármint az eredeti változatot) mindössze egyszer készítették el Uganda diktátorának, aki a krokodilok közé dobatta a szakácsot, hogy titokban maradjon a recept.)

Előkészíti:

250 g pennetészta
1/2 fej vöröshagyma
4-5 szelet jalapeno
1 gerezd fokhagyma összetörve
15 dkg kesudió
1 csésze víz
2 ek száraz élesztő
1 ek kurkuma
1 ek fűszerpaprika (édes)
1 ek mustármag
1/2 tk őrölt szerecsendió
2 tk só
bors
4 ek zsemlemorzsa
1 tk petrezselyem felaprítva

A tésztát - minden konyhai bravúrunkat bevetve - feltesszük főni. A hagymát felaprítsuk, olívaolajon megpároljuk, hozzáadjuk a jalapenót, a fokhagymát és a kesudiót, és további 5-6 percig tutugjatjuk kis lángon. A serpenyőben lévő egész hóbelevancot turmixgépbe tesszük, hozzáadjuk a fűszereket, egy csésze vizet, és krémes állagúra turmixoljuk. A zsemlemorzsát távolba révedő tekintettel összekeverjük a petrezselyemmel, kevés sót adunk hozzá. A megfőtt tésztát egy hőálló üvegtálba tesszük, összekeverjük a kesudiókrémmel, legfelső rétegként ráöntjük a zsemlemorzsát, majd 250 fokra előmelegített sütőben 15 percig sütjük. Viszont ez utóbbi manőver nélkül is jó étvággyal megzabálható.

Nem tudom, volt-e már valakinek a kedves olvasók közül olyan munkahelye, ahová - tessenek megkapaszkodni - be kell járni. Igen, ez egy létező jelenség a 21. században, az Amnesty International aktivistái pedig csak malmoznak tanácstalan anyakoca-tekintettel. Nos, újabban a szerző is hasonló embertelenség részesévé vált, így törvényszerű, hogy kevesebb ideje jut a gasztronómiára. Nem mellesleg egy önéletrajzi könyvön is dolgozik, melyen újdonsült megpróbáltatásainak történetét összegzi: a mű a Tamás bátya kunyhója 2. címet viseli. Annyit elöljáróban elárulhatok, hogy a főszereplőt többször megkorbácsolják, mivel felemeli szavát a céges mikró higiéniai állapota ellen. No, de további panaszáradat helyett szakma:

Komponensek:

150g búzaliszt
1/2 ek sütőpor
1/4 csésze natúr szójatej
3 ek őrölt lenmag 2 ek vízzel elkeverve (ez sutyiban a "tojás", csak nem kell hozzá tyúkólat üzemeltetni)
1 ek olívaolaj
2 szál zöldhagyma
1 piros chilipaprika kimagozva
2 ek felaprított petrezselyem
250g csemegekukorica (konzerves)
tengeri só
feketebors

Az öntethez

250g növényi joghurt
1/2 chilipaprika kimagozva, felaprítva
1/2 lime leve
2 ek felaprított koriander

A joghurtöntet összetevőit egy tálba önjük, összekeverjük, majd lepihenünk három órára, hogy kiheverjük az elkészítés okozta fáradalmakat. Amennyiben van otthon, egy másik tálban összeöntjük a lisztet a sütőporral, hozzáadjuk a szójatejet, az olívaolajat, az őrölt lenmagot, a felaprított zöldhagymát, chilit és petrezselymet, végül egy habverővel összekeverjük. Ha mély szakértelemmel végigmérve úgy találjuk, hogy az adott elegy túl ragacsos a formázáshoz, további liszttel tehetjük szalonképessé. Most jön a váratlan fordulat! Egy serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk, majd a pogácsává formázott fasírtokat mindkét oldalon aranybarnára sütjük.

Néha bizony jólesik kiszakadni az utcai kaják fokhagymaszagú sikátorából, és áldozni a sznobéria oltárán. (És persze nem utolsó sorban úgy tenni, mintha tényleg tudnék főzni.) Így hát ezúttal egy kevésbé költséghatékony, de annál finomabb specialitással állnék elő, mindent az olvasóért alapon. Az meg rohadtul ne zavarja őket, hogy a hónap hátralévő részében olyan kajákon fogok élni, mint Rogerius püspök a tatárjárás alatt! A heti menü: Kedd - Felbontatlan meggybefőtt II. Ulászló idejéből; Szerda - Darált mák fél zacskó száraz kókuszreszelékkel; Csütörtök: Száraz csigatészta mozsárban összetörve (mert hogy ekkorra már a vizet is elzárják és kikapcsolják az áramot); Péntek - Kátránypapír-fecnik Piros Arannyal; Szombat -Kátránypapír-fecnik Piros Arany nélkül; Vasárnap - Május elseji lángosmaradék a Városligetben.

Naszóvalakkor a hozzávalók:

2 db sárgarépa
5 szál spárga
1 fej édeskömény
1 db közepes cukkini
2 db póréhagyma

A főzőlöttyhöz:

6 dl fehérbor (Lehetőleg ne olyan, amit nemrég téptünk ki egy Boráros téri punk kezéből!)
1,5 dl olívaolaj
2 babérlevél
1 nagy citrom leve
2 zellerszár hasábokra nyiszatolva
1/2 fej hagyma egészben
só

A vegán majonéz elkészítését itt pofáztam el. Na, ehhez lapátoljunk hozzá 2 ek felaprított kapribogyót.

A zöldségeket - a spárga kivételével - mély beleéléssel felszeleteljük hosszában. Egy edénybe eltartott kisujjal beleöntjük a fehérbort, és addig melegítjük, míg ízlésesen gyöngyözni nem kezd. Ekkor belehelyezzük a főzőlé többi hozzávalóját, majd mikor már forr, beleoktojáljuk a sárgagépát és az édesköményt. Jó három perc múlva a cukkinit, a spárgát és a póréhagymát is a lébe fojtjuk, és további három-négy percig főzzük. Nem tovább, mert löttyedtek lesznek, mint egy Apostol-koncert a babosdöbrétei murcifesztiválon! Ezután egy csipesszel kiszabadítjuk őket, majd lelkiismeret-furdalás nélkül nyakon öntjük a majonézzel! (A főzőlötty mellesleg hűttőben tárolva később is felhasználható.) Friss kaporral dekorálhassa, aki ad az esztétikára!

Személy szerint felettébb boldog vagyok, hogy a politikai korrektség nyelvezete egyre nagyobb teret hódít. Már régen is azok közé tartoztam, akik napokig nem tudtak aludni azzal a tudattal, hogy valamely kijelentésükkel megsértették a Dunsztosüvegbe Jódlizó Aszexuális Kalaposmesterek Érdekvédelmi Ligájának aktivistáit. Ennél fogva a következő ételre pusztán lelkiismereti okokból nem ragasztanám rá a "rántott ananász indiai baracklekvárral" csúfnevet. (Holott nagyon leegyszerűsítve erről van szó.) Persze, ha 60 év feletti ismerőseim kérdeznek rá, mit főztem épp, nyilván ezzel a formulával hozakodnék elő - elkerülendő, hogy a beszélgetés másfél órás magyarázkodást követően halálesetbe torkolljon.

Komponensek:

A pakorához:

2db ananász
250g csicseriborsóliszt
2 tk porcukor
1 tk fahéj
1 tk őrölt szegfűszeg
1,5 dl víz

A csatnihoz:

400g őszibarack (és bár áprilisban halmozottan szezonális, konzerveset is használhatunk)
1 fej lilahagyma
1 tk reszelt gyömbér
2 ek friss bazsalikom felaprítva
1 tk római kömény
2 tk szegfűszeg
1 piros chilipaprika
4 db babérlevél
3 ek barnacukor
3 ev víz
kevés só és bors

A lisztet és a fűszereket a víz hozzáadása után variálás nélkül csomómentesre mixeljük, majd egy tál nevezetű egzotikus eszközben összekeverjük a felkockázott ananásszal. Ezt az elegyet jó negyed órán át hagyjuk békében nyugodni. Addig nekiláthatunk a csatninak, de kotlóst is imitálhatunk önmagunk szórakoztatására, lelkünk rajta! (Ha utóbbit választjuk, ügyeljünk a művészi hitelességre, és ódzkodjunk azoktól az elcsépelt mozdulatoktól, melyeket az óvodában tanultunk el kacsatánc címszó alatt!) Ha letelt az említett idő, az fűszeres tésztával beborított ananászt forró olajban kisütjük. Közben egy másik edényben kevés olívaolajat hevítünk, hozzáadjuk a római köményt, a szegfűszeget, a chilipaprikát, majd a felkockázott hagymát, a gyömbért és a bazsalikomot. Négy-öt percig, folyamatos kevergetés közepette pároljuk, majd lelkesen belepasszítjuk a héjától megfosztott, felkockázott barackot. Jöhet a babérlevél, a cukor, a víz, nüansznyit sózzuk, borsozzuk, majd fedő alatt kis lángon fél óráig főzzük.

Még két év, és lesznek, akik karácsonykor vietnami pacskerben indulnak el éjféli misére, de ismétlem, NINCS globális felmelegedés! A mai (pontosabban tegnapi) időjárás hatására hajszál híján nekiálltam jégbe hűtött dinnyelevest szervírozni lángossal és főtt kukoricával, mikor eszembe ötlött valami: az ízek miféle egzotikus harmóniáját lehetne létrehozni azáltal, ha ötvözném az arab és a japán konyha ízvilágát. Most, hogy ezt is sikerült leírni röhögés nélkül, jöjjön az igazság: megláttam egy zacskó wasabis mogyorót. Az meg kész mázli volt, hogy ez a kompozíció tökéletesen működött sült csicseriborsóval is!

Komponensek:

400 g csicseriborsó (Konzerves, de aki áztatgatni akarja, nem akadályozhatom meg benne. Mindenkinek szüksége van ingergazdag hobbira.)
2 tk wasabi fűszerpor
3 ek olívaolaj
1 ek rizs- vagy fehérborecet
só, bors

Az összetevőket egy ún. tálban összekeverjük, majd 40 percre 220 fokra melegített sütőbe suvasztjuk. És mivel ebben a formában kiábrándítóan rövid a recept, elárulom, hogy wasabi helyett használhatjuk pl. füstölt fűszerpaprika és fokhagymapor elegyét is, csak ez esetben légyszíves mellőzzük az ecetet! Ja, és a Völlinger Kati néni délután megszédült a lépcsőházban, de már jobban van. Én meg felvételiztem az agráregyetemre, de már az első vizsgán ELKASZÁLTAK. Végezetül pedig egy gasztronómiai dogma: az élesztő majdnem tökéletes antitézise a halastó. (Na, így már rendben van terjedelemre.)

A pörköltet állítólag Kárpát-medencei bojlerszerelők találták ki azért, hogy a munkából hazaérve legyen mivel leenni az atlétatrikójukat. Azonban kezdeményezésük olyannyira nagy sikert aratott, hogy később a hortobágyi gulyások, majd minden autóstáskával és Besenyő-sapkával rendelkező férfiember kedvenc tápláléka lett. Mivel sutyiban még a keményvonalas vegánokban is ott rejtőzik a szocreál Disneyland báránybőr sisakos Miki Egere, következzék e tradicionális magyar táplálék veganizált változata.

Hozzávalók:

A szejtánpörlkölthöz:

Egy életellenes magyarnóta
150 g szejtánpor
1 db vöröshagyma
2 tk halmozottan bio ételízesítő
2 tk pirospaprika
1 tk édes paprikakrém
1 kk őrölt kömény
1 dl vörösbor
ízlés szerint csípős fűszerpaprika
só

A nokedlihez:

500 g fehér búzaliszt
3 ek őrölt lenmag
2 kk só
5 dl langyos víz

A fent említett magyarnótát a hangulat megalapozása érdekében elindítjuk, majd pánikszerűen kikapcsoljuk. A szejtánporból szejtánt főzünk az itt leírt módon. A megfőtt, felszeletelt szejtánt egy serpenyőben, kevés olajon sóval ízlésesen megpirítjuk. Közben egy másik edényben alágyújtunk egy kevés olajnak, beleszórjuk a felkockázott hagymát, és hagyjuk üvegesedni. Majd hozzáadjuk a pirospaprikát, a paprikakrémet, az őrölt köményt, az ételízesítőt, majd a szejtánt és összekeverjük. Ezután naivan hozzálöttyintjük a vörösbort. Pár percig hagyjuk összeállni, majd levesszük a tűzről. Egy másik edényben összekeverjük a lisztet, a lenmagot a vizet és a sót, majd elszántan a bugyborékoló forró vízbe szaggatjuk. (A sárgás árnyalat elérése érdekében egy löketnyi kurkumát is passzíthatunk a tésztába.)
Aztán szervírozzuk:

A blog története során még sosem értekeztem thaiföldi élményeimről, pedig gyakran vendégeskedtem Bangkokban egy szingapúri üzlettársam lakosztályán. Először csak nézőként nyertem betekintést a koszos klubok alagsorában zajló illegális harcok világába. Ott aztán egy kupacba fújta a szél az alvilág összes szemét alakját. Stricik, emberkereskedők, bérgyilkosok, orvhorgászok mindenütt... Végül magam is a ringben találtam magam, ahol nem voltak szabályok. Miután egyetlen rúgással padlóra küldtem az addigi bajnokot, Ho-Ling Szint, még a legrohadtabb alakok is megpróbáltak a bizalmamba férkőzni. A következő receptet pl. egy transznemű revütáncostól tanultam el, aki korábban Burmában volt kalóz, és amikor...őőő... bocsánat, egyszer a zalahalápi resti kerthelyiségében homlokon csapott a lengőteke, azóta hajlamos vagyok fiktív élményeket gyártani a Távol-Keletről. Na, de ha már itt tartunk, akkor szakma.

Szíveskedjék előcibálni:

A tésztához:
250g rizstészta (én sima teljes kiőrlésű spagettit használtam, de ezt elsunnyogjuk)
1 ek szezámolaj
1 ek rizs- vagy fehérborecet
1/2 marék friss bazsalikom felaprítva
2 ek szezámmag

A padlizsánhoz
1 db padlizsán (ez váratlan fordulat volt, elismerem)
1/2 csésze rizs- vagy fehérborecet
2 ek szójaszósz
2 ek szezámolaj
1 ek agaveszirup (vagy hasonló sűrű, édeskés lötty, azért kiwiszörpöt ne használjunk)
2 gerezd fokhagyma

A tésztát a csomagoláson olvasható használati utasítás (象形字指事字 假借字) szerint feltesszük főni. Közben páclevet barkácsolunk a padlizsánhoz oly módon, hogy a folyékony összetevőket és a fokhagymát egy tálban összekeverjük, majd beleoktojáljuk az összetört fokhagymát. A padlizsánt kb. 1,5 cm vastag karikákra vágjuk, majd minimum húsz percre mindkét oldalán páclébe fojtjuk Közben egy wokban (ami hétszentség, hogy nincs otthon, így marad a mélyebb serpenyő) felhevítjük a szezámolajat, és mikor kellően forró, hozzáadjuk a megfőtt tésztát. Hozzápasszítjuk az ecetet, a bazsalikomot, és a szezámmagot, majd komor tekintettel összeforgatjuk. A padlizsánt forró grillserpenyőbe helyezzük, majd mindkét felén 4-4 percig sütjük. Végezetül felszeleteljük, a tésztához adjuk, majd végezetül az egész hóbelevanchoz hozzáadjuk a páclé kb. 2/3-át. A maradékot megitatjuk ellenszenves hozzátartozóinkkal.