Nem tudom, volt-e már valakinek a kedves olvasók közül olyan munkahelye, ahová - tessenek megkapaszkodni - be kell járni. Igen, ez egy létező jelenség a 21. században, az Amnesty International aktivistái pedig csak malmoznak tanácstalan anyakoca-tekintettel. Nos, újabban a szerző is hasonló embertelenség részesévé vált, így törvényszerű, hogy kevesebb ideje jut a gasztronómiára. Nem mellesleg egy önéletrajzi könyvön is dolgozik, melyen újdonsült megpróbáltatásainak történetét összegzi: a mű a Tamás bátya kunyhója 2. címet viseli. Annyit elöljáróban elárulhatok, hogy a főszereplőt többször megkorbácsolják, mivel felemeli szavát a céges mikró higiéniai állapota ellen. No, de további panaszáradat helyett szakma:

Komponensek:

150g búzaliszt
1/2 ek sütőpor
1/4 csésze natúr szójatej
3 ek őrölt lenmag 2 ek vízzel elkeverve (ez sutyiban a "tojás", csak nem kell hozzá tyúkólat üzemeltetni)
1 ek olívaolaj
2 szál zöldhagyma
1 piros chilipaprika kimagozva
2 ek felaprított petrezselyem
250g csemegekukorica (konzerves)
tengeri só
feketebors

Az öntethez

250g növényi joghurt
1/2 chilipaprika kimagozva, felaprítva
1/2 lime leve
2 ek felaprított koriander

A joghurtöntet összetevőit egy tálba önjük, összekeverjük, majd lepihenünk három órára, hogy kiheverjük az elkészítés okozta fáradalmakat. Amennyiben van otthon, egy másik tálban összeöntjük a lisztet a sütőporral, hozzáadjuk a szójatejet, az olívaolajat, az őrölt lenmagot, a felaprított zöldhagymát, chilit és petrezselymet, végül egy habverővel összekeverjük. Ha mély szakértelemmel végigmérve úgy találjuk, hogy az adott elegy túl ragacsos a formázáshoz, további liszttel tehetjük szalonképessé. Most jön a váratlan fordulat! Egy serpenyőben kevés olívaolajat hevítünk, majd a pogácsává formázott fasírtokat mindkét oldalon aranybarnára sütjük.