Akár ez a blog is élő bizonyíték lehet rá, hogy a padlizsán mennyi csodálatos és fennkölt alkotás alapjául szolgálhat. Sőt, történészek már kézzelfogható bizonyítékkal rendelkeznek róla, hogy a Sixtus-kápolna is padlizsánból készült. És ami még megdöbbentőbb: maga Michelangelo is padlizsán volt. Ezen a nemrégiben felfedezett festményen pl. az látható, amint III. Pál pápa fogadja őt:

Nos, azt hiszem, egyetérthetünk benne, hogy egy ilyen multifunkcionális növény további felhasználási lehetőségeit igenis érdemes forszírozni. Példának okáért oly módon, hogy első lépésben előkészítjük ezeket:

1 db padlizsán
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
3 evőkanál sűrített paradicsom
1 dl vörösbor
2 marék fekete olívabogyó
2 szál zöldhagyma
250 gramm spagettitészta
1 kiskanál oregánó
só, bors

A tésztát sós vízben feltesszük főni. A padlizsánt és a vöröshagymát alantosan felkockázzuk, utóbbit megpároljuk egy kevés olívaolajon, hozzáadjuk az összetört fokhagymát, majd a padlizsánt is. Komor szakértelemmel egy kevés vizet adagolunk hozzá, és fedő alatt, közepes lángon megpároljuk, semmiképp sem totymákosan puhára. Ezek után hozzápasszítjuk a sűrített paradicsomot és a vörösbort, megkeverjük, majd egy perc után a felaprított zöldhagymát és az olívabogyót. Legvégül oregánóval, sóval és borssal fokozzuk az ízélményt a sztratoszféra szintjére. (Szomorú kulturális adalék: Michalangelo tragikus körülmények között halálozott el: 1564-ben a törökök joghurtos szószba vagdosták.)