Egyesek talán még emlékeznek azokra az időkre, amikor a Sziget még fesztivál (megkockáztatom, rockfesztivál) volt, és nem egy Paris Hilton által megálmodott ribanc-Disneyland. Bizony, anno még elképzelhetetlennek tűnt, hogy valaki sírva fakadjon azon, hogy a K-hídon kitört a gurulós bőrönd kereke. (Megj.: azért nem akarok álszent lenni, ingyenjegyes trógerként a jelenlegi luxusprosti Sziget is a szívemhez nőtt az évek során.) Na, ekkoriban még létezett a krisna sátor, ami fellegvárként funkcionált azok számára, akik szerették a hardcore zenét, avagy ennek krisnás mutációját. A műfaj külön előnye volt, hogy önfeledt ugrálás közben sem igazán lehetett eltéveszteni a dalszövegeket. No, egy hasonló objektum közelében, az ételosztogató bhakták jóvoltából ismerkedtem meg egy gusztusos, sárgás löttyel, amitől dögevőként még igencsak idegenkedtem. Egészen addig, amíg meg nem kóstoltam. Na, ez volt a szabdzsi, aminek egyik legegyszerűbb verzióját ismertetném most:

Komponensek:

1 db padlizsán
1 db cukkini
3-4 db paradicsom
1 kiskanál római kömény
1 csipet asafoetida
2 kiskanál kurkuma
1 kiskanál őrölt chilipaprika
1 pohár (2 dl) növényi joghurt
só

A fűszereket kevés olívaolajon megpirítjuk, majd hozzáadjuk a felszeletelt zöldségeket. Összekeverjük, majd hozzáadunk 1-1,5 dl vizet, és a fedő alatt, közepes lángon kevélyen puhára pároljuk. Ha a zöldségek megpuhultak, az elegyet megsózzuk, és hozzáadunk egy pohár szójajoghurtot. Keverünk rajta kettőt, és szájjal fogyasztjuk.

A slágergyanús refrént pedig mindenki egyszerre: