Elképesztőnek tartom, hogy blog története során egyetlen alkalommal sem írtam posztot azokról a megpróbáltatásokról, melyeket egy vegánnak a mindennapi életben át kell élnie. Gondolok itt elsősorban azokra a helyzetekre, amikor képtelen otthon étkezni, és kénytelen betérni egy büfé titulussal bíró vendéglátóipari egységbe. A vegán rövid meghatározása kb. a következő: az állati eredetű termékek fogyasztásától, használatától lelkiismereti okokból tartózkodó egyén. A hasonló helyeken dolgozók többsége azonban rövidre zárja egy háromszavas definícióval: kekeckedő fűzabáló faszjankó. A következőkben ez utóbbi csoportoknak szeretnék egy politikailag inkorrekt gyorstalpalóval kedveskedni, hogy végre pontot tehessünk egy sokéves konfliktus végére, és végre ők is megértően használhassák a hivatalos definíciót. Kezdjük!

Arab büfék figyelmébe:

Nem, Juszuf, legalább hét éve nem ettem gyrost, és csak azért nem fogok visszaszokni rá, mert nem figyelted a rendelést. Falafelt kértem. Hogy mit csinálj most a gyrossal? Tekerd alufóliába, rajzolj neki filctollal szemet és szájat, szabass neki egy miniatűr sportzakót, és írasd be egy menedzserképző tanfolyamra. Hónapok elteltével már komplett MLM-hálózatokat építhet fel, csak figyelmeztesd rá, hogy közben maradjon száraz, hűvös helyen! A dögszag ebben a szakmában kifogásolható tényező tud lenni. Visszatérve a falafelre, minden mehet bele a fehér mrutyok kivételével. Hogy miért nem kérek olyat bele? Én sem faggatlak arról, miért nem bugizol rottyrészegen klezmerre a disznótoros- és kolbászfesztiválon. Elfogadom és kész. Ellentétben azzal, hogy ugyanazzal a dzsuvás csipesszel nyúlsz a zöldségekhez, amivel előzőleg a felaprított csirkehullát pakolásztad! Erről ne is álmodj!

Kínai büfék figyelmébe:

Tudom, hosszú évek óta küzdesz a magyar nyelvvel, de van egy mondat, amit végérvényesen törölnöd kell szürkeállományodból: "Nincen tofu, eefogyot." Ha pedig tényleg ez a helyzet áll fenn, orvosold a problémát, szezámmagos tacskóhúsból is mindig van utánpótlás. És igen, sima rizzsel lesz. "Válni kell?" A válási statisztikák eleve kritikusan magasak itthon, de egye bassza, megteszem. Nem, tojásos rizst nem kérek, különben a tojáscafatokat az integető macskára pöckölöm.

Pizza-házhozszállítók figyelmébe:

Igen, jól hallottad, sajt nélkül kérem, még mielőtt bármit kérdeznél: amikor a monacói herceg vendége voltam, akkor ragadt rám ez az elitista szokás. Hogy anélkül megég a sütőben? Akkor az elmúlt száz alkalommal vagy mocsok nagy mázlim volt, vagy szerződtettek egy mentalistát, aki a homloklebenyéből előtörő sugarakkal semlegesítette a szénfoltokat. Nincs ilyen nálatok háznál? Akkor laktózérzékeny vagyok, bazmeg. Ja, úgy már mehet sajt nélkül? Nagylelkűséged nem ismer határokat.

Tradicionális hazai fesztiválbüfék figyelmébe:

A szélmalomharc ez esetben új értelmet nyerne, bele sem kezdek. A füvet kb. a fesztivál egész területén kitaposták, úgyhogy eszem egy kis murvát. Ha kritikán aluli lenne, és klinikai értelemben fenyeget az éhhalál, jöhet a sült krumplid, aminek étolajában II. Ulászló uralkodása óta sütsz ki komplett gnúcsordákat.