A felesleges kérdezősködést megelőzendő: a kinoa fiktív élelmiszer, mint a bröttyúrepláp vagy a sekírprodács - mondja, aki szereti szívatni a laikusokat. Akik azonban régóta követik figyelemmel a blogot, azokat nem lehet átverni. Tudják, hogy egy szemcsés magféleségről van szó, melyet a főzés nevezetű manőver jóvoltából percek alatt konyhakész állapotba lehet hozni. Ezért is ideális pl. azoknak, akik rohanó, stresszes munkát végeznek, pl. atomtudósoknak két kísérleti robbantás között. (Hacsak nem foglalt a mikró a céges ebédlőben.) Ugyanakkor - mint azt a következőkben igyekszem bizonyítani - salátában is tökéletesen megállja a helyét. (De legmagasztosabb tulajdonsága mégis az, hogy David Lynch odavan érte.)

Összetevők:

40g kinoa
1/2 fej lilahagyma vékonyra nyiszatolva
10 db koktélparadicsom negyedelve
1/2 uborka felkockázva
1 ek limelé
2 tk felaprított menta
2 ek felaprított koriander
1 ek felaprított petrezselyem
1 ek vörösborecet
1 gerezd fokhagyma összetörve
2 szelet barnakenyér
löttyintésnyi olívaolaj
só/bors

A kinoát - minden konyhai tapasztalatunkat bevetve - bő vízben feltesszük főni. A kenyeret megkenjük olívaolajjal, majd pár percre 180 fokra előmelegített sütőbe tesszük. (Akiben felmerülne, hogy a kenyérpirító nevezetű boszorkányos szerkezetet már a legeldugottabb tanyákon is ismerik, annak elmondanám, hogy az így készült kenyér a salátában megszívja magát, és töttyedt lesz, mint - tetszőleges gusztustalan hasonlat -. Az összetevőket (élén a leszűrt kinoával) legvégül egy tálba tesszük, összekeverjük, végül borecettel és olívaolajjal nyakon öntjük. Aztán persze sózzuk, borsozzuk.