A tradicionális olasz ételeknek általában megannyi verziója van, a bruschetta esetében nem voltam biztos, hogy létezik-e a legismertebbtől gyökeresen eltérő variáció. A kutakodást akkor hagytam abba, mikor egy receptben megpillantottam az "két gerezd dundi fokhagyma" szóösszetételt. Itt ugyanis lyukat ütöttem a monitorba, ami ellehetetlenítette a további vizsgálódást. (Esetleg folytathattam volna könyvtárban, mint a nyomozók az 1995 előtti krimikben.) A női magazinos modorosság receptek esetben (is) rajzszeg a szemnek és ólom a fülnek... Pl.: "A tofut felkockázzuk helyes kis falatokra" - én a kést ezen a ponton nem a tofu felkockázására használnám.

Na, de vissza eredeti témánkhoz: a bruschetta (fok)hagymafetisiszták kedvence, ennél fogva kora téli influenzaszezonban hatványozottan ajánlott előétel. Meg egyébként is olyan finom, hogy az Toscana! Sőt, pápamobil turbo boost gombbal! És még főzni sem kell igazán.

Alkotóelemek:

3 db paradicsom
2 gerezd nagyobb, de még véletlenül sem dundi fokhagyma
2 bazsalikomlevél (ennek hiányában használhatunk szárított bazsalikomot is, de úgy mégsem az igazi)
fél fel lilahagyma
1 dl olívaolaj
pár szelet jalapeno paprika (nem tradicionális összetevő, de tökéletesen passzol bele)
só
4-5 pirítós

Mély szakértelemmel:

A paradicsomokat viszonylag kis szeletekre nyiszatoljuk, akárcsak a fokhagymát és a lilahagymát. Ezeket egy tálba öntjük, majd hozzálöttyintjük az olívaolajat. Megsózzuk, beletépkedjük a bazsalikomleveleket (tetszőleges opcióként hozzáadjuk a felkockázott jalapenót), majd jó fél-egy órát állni hagyjuk, ha türelmesek vagyunk. Legvégül a csodás elegyet pirítósra lapátoljuk. Íme: