A tésztagyúrás nevezetű manővert eddig kizárólag kifőtt spagettin sikerült gyakorolnom. Valahol a lelkem mélyén tisztában voltam vele ennek céltalan mivoltával, ezért jobbára csak sutyiban műveltem, mikor senki nem lát. Tapasztalatlanságomból kifolyólag pedig kissé félve vágtam bele az említett műveletbe akkor, amikor már valamiféle lisztes elegyet kellett megmunkálni, értsd: a tésztagyúrás valódi funkcióval bírt. Mint pl. a naan kenyér esetében. Súlyos társadalmi igazságtalanságnak éreztem, hogy ez úgy él a köztudatban, mint szakállas-turbános férfiak kiváltsága. Egyetemben a kígyóbűvöléssel és a szöges ágyon való éjszakázással. Senki nem vitathatja el a jogot az európai emberektől, hogy kobramarás következtében görcsbe merevedjenek! Hát még a naan legyártását.

Ennek szellemében előkészítjük az alábbiakat:

340g búzaliszt
190 ml langyos víz
1 evőkanál cukor
1 evőkanál száraz élesztő
2,5 evőkanál olívaolaj
3 evőkanál natúr növényi joghurt
1 kiskanál só

A vizet egy mélyebb edénybe lötyböljük, majd az élesztőt és a cukrot a leghatározottabban elkeverjük benne. Ezt a vegyületet jó fél óráig állni hagyjuk. Ezt követően mehet bele az olaj, a joghurt, a liszt, majd a só. A totymákos, ragacsos vegyületet kézzel összedolgozzuk, majd egy lisztes deszkára helyezzük, ahol tovább gyömöszöljük. Ezt követően egy zárható tetejű műanyag doboz aljára pár csepp olívaolajat öntünk, belehelyezzük a tésztát, majd kíméletlenül lezárjuk. Jó két órát állni hagyjuk, mialatt felpuffad, mint a minyonnal táplált tengerimalac. Ezt követően kisebb darabokat szaggatunk belőle, és lisztes deszkán kinyújtjuk. (Sodrófa híján balzsamecetes üveggel, mint ezen sorok higiénikus lejegyzője.) Fontos, hogy igen vékony legyen! Legvégül az így kapott tésztákat mindkét oldalon szárazon megsütjük egy tapadásmentes serpenyőben. A tésztát rutinosabbak összetört fokhagymával vagy összetört chilipaprikával is ízesíthetik.