A fejessaláta megvásárlása esetén szinte kivétel adja magát a kérdés: most azonnal dobjam ki a kukába, vagy várjak vele két hetet? Ma azonban felelősségem teljes tudatában tettem egy példányt a bevásárlókosárba, és 80%-ban fel is használtam. (A maradék sorsa azonban máris borítékolható: három hónap múlva fogalmam sem lesz, milyen gonosz létforma az ott a hűtőben, és nem kéne-e vegyvédelmi ruhás ördögűzőt hívni, mielőtt hozzáérek. Ezért állatbarát kecsketartóknak ingyen odaadom.) Na, de ha már így alakult, lássuk a kompozíciót!

Összekubikolja az alábbiakat:

1 fej római saláta
10 db koktélparadicsom

A csicseriborsóhoz:
200g, azaz egy konzerv csicseriborsó
1 tk füstölt pirospaprika
1 tk fokhagymapor
1 ek olívaolaj

A krutonhoz

1 kisebb bagett kiszárítva
2 gerezd fokhagyma
2 ek olívaolaj
3-4 szál petrezselyem felaprítva

Az öntethez:

1 csésze kesudió beáztatva
2/3 csésze vegán majonéz (itt elpofáztam, hogyan kell házilag, tehetségtelen konyhatündérek célozzák meg az Aldit, ott van tejföl- és tojásmentes)
2/3 csésze víz
1 ek citromlé
1 ek dijoni mustár
1 kis löttyintésnyi balzsamecet
3 gerezd fokhagyma lereszelve
só/bors

A salátaleveleket összetépkedi, a koktélparadicsomot felvágja, ízléses tálba helyezi. Az öntet összetevőit turmixgépbe teszi, és miközben alaposan összemixeli a hozzávalókat, máris azon letargiázik, mennyire ótvar, posványos dolog turmixtartályt mosogatni. A csicseriborsóról leönti a medvenyál állagú fröttyöt, szűrőben átöblíti, papírtörlővel áttörni. Egy forró serpenyőben pár percig szárazon pirítja, majd egy löttyintésnyi olívaolajat ad hozzá. Sózza, majd ha megpirult (és csak akkor) fűszerezi és leveszi a tűzről. Ha már a bagett olyan száraz, mint egy telekszerződés (vagy olyan kemény, mint a Metallica), felkockázza. Egy kisebb tálban összekeveri az olívaolajat, a lereszelt foghagymát és a petrezselymet, majd mindezt egy forró serpenyőben a felkockázott bagetthez adja. Ha megpirult, összeforgat mindent mindennel, és önfeledten zabál.

A gulyásleves elfogyasztása már dögevő koromban súlyos erkölcsi dilemmát okozott. Lelki füleimmel ugyanis hallottam a népviseletbe öltözött, bajszos illető keserves üvöltését, amint épp megkísérlik forró bográcsba tuszkolni őt. Nos, a veganizált verzió hatására radikálisan csökkent a gulyásokkal szemben elkövetett atrocitások száma, és arra biztatok mindenkit, hogy ezután is hagyja békén őket a pusztában strázsálni!

Ezt elősegítendő, készítsük elő az alábbiakat:

1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 nagyobb édesburgonya
1/2 fej paradicsom
1/2 zöldpaprika
4-5 ek felkockázott szejtán (elkészítés pl. itt)
1,5-2 l zöldségleves-alaplé (ennek hiányában 1,5-2l víz és 1ek szárított zöldségkeverék)
1 ek paradicsompüré
1 ek pirospaprika (lehetőleg füstölt)
1 tk csípős fűszerpaprika
1 tk őrölt kömény
1 nagyobb sárgarépa
1 nagyobb fehérrépa
só

Hagyma felkockáz, olívaolajon üvegesre párol, enyhén megsózza, felaprított fokhagymát hozzápasszít, felkarikázott sárga és fehérrépa érkezik hozzá. Felkockázott paprika-paradicsom hozzáad. Ezt pár percig kevergeti közepes lángon, hozzáadja a főtt szejtánt, a paradicsompürét, a köményt, a fűszerpaprikákat, majd az egész rahedlit felönti az alaplével. Ha már majdnem forr, hozzáadja a felkockázott édesburgonyát, és puhára (ám nem lötyire) főzi. Tviszt!

Egyes emberek földi küldetése, hogy gátakat tervezzenek, gyógyíthatatlannak hitt betegségekkel vegyék fel a küzdelmet, vagy épp örökérvényű zeneműveket komponáljanak. Másoknak, hogy növényevő embertársaik tápanyagbevitele miatt aggódjanak hisztérikusan. A következő kvízkérdésem nekük szól:
Milyen módon viszi be a Vegán Muflon oldal üzemeltetője a fehérjét?
a - Platós Ifával Tápiószecsőről
b - Sutyiban félóránként szel egyet a disznósajtból bugylibicskával
c - Már elsorvadt az a nyomorult, és jelenleg gilisztaként él egy retekágyásban, amíg ketté nem vágja egy rotációs kapa
d - A képen látható módon:
(Sült csicseriborsó humusszal és ipari mennyiségű Sriracha szósszal)

Személyes tapasztalatom, hogy az emberiség egy bizonyos rétegét nem az riasztja el a veganizmustól, hogy le kell mondania az bölényzsírban párolt szalontüdőről vagy a borznyesedékből készült kenőmájasról. És nem is az, hogy onnantól fogva nem imitálhat nuncsakuzást egy pár, összekötözött juhbeles virslivel. (Ki csinálta ezt rajtam kívül gyerekkorában a nindzsafilmek hatására, kezet fel! Őőő... senki? Sebaj, már akkor sem szerettem belesimulni a konformista tömegbe.) Hanem sokkal inkább a tanácstalanság, hogy mégis, mit és honnan szerezzen be, és mégis, mit reggelizzen a mindennapokban májkrémes kifli és parizer helyett. (Netán főzési ismeretei Maugliéval és Tarzanéval vetekednek.) Nos, ezúttal nekik szeretnék egy tudálékos gyorstalpalóval kedveskedni azon "spéci" élelmiszerekről, alapanyagokról, melyek egy vegán - jelen esetben pl. ezen sorok írójának - konyhájában  többnyire megtalálhatóak.

Humusz, padlizsánkrém, ajvár

Mindhárom házilag is könnyen előállítható, de pl. a G-Roby és a Spar boltokban is többnyire fellelhetőek. Ez, ez és ez garantáltan nem csehszlovák minőséget képvisel.

Búzasikér

Nem, még egyszer nem írom le, mi az a szejtán. Akkor sem, ha izzó vasszegeket kalapálnak a fülembe egy konyhásnéni klumpájával! A Google térhódításának korában mindenki elégedjen meg azzal, hogy ez képezi az alapanyagát. És kb. minden bioboltban fellelhető. Gluténérzékenyek kerüljék, mindenki más fogyaszthatja. Nem mellesleg több mint költséghatékony, az 500g-os kiadásból kb. 4-5 alkalomra elég szejtánt lehet összedobni.

Csicseriborsó

Ezerféleképpen felhasználható cucc csúcsmagas fehérjetartalommal. Ne szórjuk ki a lovettát a 300 ft feletti konzervekre, a 200 ft-os Gianna márkajelzésű legalább annyira frankó, mint a 800g-os kiadvány az Aldiban szintén elég olcsón.

Natúr szójatej, szójajoghurt

Jelenleg is a gyomromból kitüremkedő harmadik kezemmel tekerem azt a szirénát, mely a génmódosítás okozta pánikot hivatott zenei aláfestésben részesíteni. Most, hogy a szójafóbiások magukra zárták az atombunker ajtaját, elmondanám, hogy a reggeli kávéhoz kb. 5 éve, majdnem csak napi jelleggel fogyasztom, és semminemű káros hatását nem tapasztalom, sőt. A The Bridge, illetve az Alpro márkájúak kiválóak, az Aldiban fellelhető variáció viszont olyan ízű, mint fertőzött bányató, melybe depressziós görények fojtották bele magukat. Hátulütőjük, hogy nem olcsók, de nem kell mindig ilyet vedelni.

Szójavirsli

A virsli nevezetű egzotikumról most nincs türelmem bővebben értekezni, keressen rá, akit érdekel, hogy fest ez a kulináris különlegesség. Sajna a külföldi kiadásúak 700 ft felett vannak, de pl. a VegaBond nevezetű 350 körül mozog.

Tofu

Lásd a szójatejnél írottakat. A magyar tulajdonú, 1998-as időcsapdában rekedt áruházláncok kivételével kb. mindenhol megtalálható. Kifejezetten tré minőségűvel nem találkoztam, kb. mindegyiket tudom ajánlani.

Jó pár éve, egy bestiálisan átmulatott, születésnapi szombat este után másnap reggel ószövetségi víziók gyötörtek. Láttam pl. ahogy Józsefet eladják a testvérei a fáraónak, ahogy Mózes szétválasztja a Vörös-tengert, illetve ahogy Dávid teherbe ejti Betsabét. Ezzel csak az volt a probléma, hogy előzőleg könnyelműen jelentkeztem egy vegán főzőtanfolyamra, ami vasárnap 9-kor kezdődött. Végül csodával határos módon elvonszoltam magam, és miközben a fejemben a sztálingrádi csata zajlott, órákon át hallgattam az unásig ismert infóáradatot a növényi fehérjebevitelről, a tej savasító hatásáról és arról, hogy a húsevés hogyan növeli a rák kockázatát. A tanfolyam leírásában ugyanis emlékeim szerint semmi nem utalt arra, hogy ez így fog zajlani. És arra sem nagyon, hogy a dietetikaelőadás után chia magos mutymurutty, zabfasírt és zöldszemes-ostorosmoszatos búzafűsaláta lesz az elkészítendő menü. (Ja, és a pontot az i-re az asztali áldás tette fel.)

Akkor és ott megfogadtam: akkor is megmaradok szimpla gourmet-vegánnak, ha a tokám alatt komplett vízibivaly-csordákat lehet majd elszállásolni. A súlyos probléma viszont az, hogy a (közel) egyhónapos, (majdnem teljes) nyersvegán passió alatt azt vettem észre, hogy fizikailag százszor energikusabbnak érezem magam. Ezért úgy döntöttem, hogy a továbbiakban igyekszem az étrendembe több nyerscuccot csempészni. (Azért ha valaki meglát egy jógaszőnyegen biokölest szemezgetni és ginsengteát kortyolgatni, felszólítom, hogy csévéljen a szőnyegbe, majd miután bőségesen lelocsolta petróleummal, gyújtsa rám! Előre is köszönöm!)

Ennek szellemében előkészíti az alábbiakat:

2 x 400g vörösbab (konzerves)
1 kápiapaprika
2 piros chilipaprika
2 szál zöldhagyma
2 gerezd fokhagyma
3 ek zsemlemorzsa vagy kukoricaliszt
1 tk római kömény
1 tk gyömbérpor
2 gerezd fokhagyma
2 ek olívaolaj

a salátához:
1 db cékla
1db sárgarépa
1 db vöröshagyma
3 ek balzsamecet
2 tk magos mustár

A céklát és a sárgarépát az ínhüvelygyulladásért vívott harc jegyében lereszeljük, majd egy tálban a többi összetevővel összekeverjük. A vörösbabot leöblítjük, majd hogy rapid üzemmódban megpuhuljon, jó másfél percig mikróban melegítjük. (Mikrohullám-fóbiások meg is párolhatják.) A chilit, a paprikát és a zöldhagymát felszeleteljük, a fokhagymát lereszeljük, majd az összenyomott babbal és többi hozzávalóval összekeverve fasírT formázunk belőle. Az így megszülető kerek formulát sütőlappal kibélelt tepsibe helyezzük, majd fél órára 190 fokos sütőbe hajítjuk.

Vegánnak lenni nem nehéz, kiváltképp, ha a lakhelyeden nem csak egy babaruha-turkálóval egybenyitott Reál vegyesbolt lelhető fel. Ennek ellenére mégis megkíván egy bizonyos szintű (ki)tartást, hogy ne csak az állattetemekről mondjál le következetesen, hanem mindennemű, állatból származó dologról is, és ha úgy hozza az élet, készen kell állnod néminemű kellemetlenkedésre. És ezzel máris egy erős érvet állítottam fel amellett, miért nem vagyok következetlen és puhány csótánymenyét, amiért már a kihívás első hetében belebuktam a 100%-ig nyersvegán étrend követésébe.

Első és legfontosabb tapasztalat: a nyers zöldség-gyümölcs-magvak képesek tartósan megadni a jóllakottság érzését anélkül, hogy tankhajónyi mennyiséget zabálnánk be belőlük. DE! És itt jön a bukás legfőbb oka: tapasztalataim szerint ehhez elengedhetetlen egy normális életritmus, amiben benne foglaltatik alsó hangon nyolc óra pihentető alvás. A fáradt szervezet ugyanis több kalóriabevitelért reklamál, a tartós éhségérzet pedig agresszióhoz és bunkó, tapló magatartáshoz vezet. (Meggyőződésem, hogy az olyan sorozatgyilkosok, mint Jeffrey Dahmer, Ted Bundy és Andrej Csikatilo is valaha normális, ám túlhajszolt emberek voltak, aztán egy napon alacsony szénhidrát diétára fogták őket.)  Márpedig a magamfajta, vámpír-bioritmussal bíró egyedek számára az éjfél előtti alvás sci-fi, ráadásul az unalmasabb fajtából. 

Második tapasztalat: már ennyi idő után is ki merem jelenteni, hogy ha gasztronómiailag nem is feltétlenül, egészségügyi szempontból a nyersvegánság a legideálisabb táplálkozási formula. Egy hét alatt nyilván nem lett belőlem Brad Pitt-fejű, jógaoktató testű kentaur, de azt határozottan állítom, hogy egy viszonylag kellemesen átaludt éjszaka után fizikailag és pszichikailag is jóval könnyebbnek éreztem a földi létet. És rohadtul nincs kétségem afelől, hogy a következetes és változatos nyersvegán étrend a létező legnagyobb, csiribunkó sallert jelenti az olyan betegségek számára, mint a rák.

Harmadik tapasztalat: A nyersvegánság zöldséggyümölcs-szezonban sem feltétlenül költséghatékony, nemhogy az ősz közepén. Ráadásul a rendelkezésemre álló szakirodalom gyakran olyan hozzávalókkal zsonglőrködik, mint maracuja, csíráztatott quinoa, málnaecet vagy misopaszta, azt azonban elfelejti, hogy operett- és feljelentgető házmesterország lakójához beszél. Márpedig itt a vagdalthús-konzerv és a lucskos káposzta az őshonos táplálék.  És persze, talán a hasonlóan sznob komponensek nélkül is össze lehet állítani nyersvegán étrendet, de azt is jóval célszerűbb nyáron.

És végül: A néhány, előbb felsorolt negatívum ellenére sem tervezek 100%-ig felhagyni a nyersvegán kísérletezéssel a következő három hétben, csak éppen beleszövök minimálisan feldolgozott hozzávalókat is. Ilyen pl. a kisir nevezetű török cucc, ami a bulguron kívül kb. csak nyers hozzávalókból készül. Folyt. köv., ne kapcsoljon sehova!

Anno kizárólag egy dolog miatt döntöttem úgy, hogy végleg eldobom az állati termékeket: hogy semmilyen módon ne támogassam azokat, akik állatok legyilkolásából vagy abuzálásából profitálnak. Pl. nem társult és nem társul mellé vallási vagy ezoterikus meggyőződés: kedvenc kulturális táplálékaimban dobogós helyet foglal el a 80-as, 90-es évek punkzenéje, a Slayer és az Ördögűző, és legszívesebben felmosóvödröt húznék a fejemre, ha valaki a közelemben asztali áldásra ragadtatja magát. Jógaórán kétszer jártam, az eredmény: egy gerinctörés, nyolc porckorongsérv, tizenhárom idegbecsípődés és egy orrsövényferdülés. Továbbá a lezáró relaxáció közben rám tört a röhögőgörcs. Ja, és ha valaki mindenáron távozásra akar bírni egy társaságból, az esetben értekezzen hosszasan a fénylényekről, angyalokról, tündérekről és nem utolsósorban vonzás törvényéről! 

Egészségügyi szempontok szintén nem játszottak abban, hogy a veganizmus felé fordultam: ha túl hidegnek találom, a mai napig megmikrózom a reggeli energiaitalt, pénteken pedig már sörrel öntöm fel a zabpelyhet. Van, hogy vasárnap délelőtt Koós János mosolyog rám vissza a tükörből. A napi 2-3 kávéról akkor se mondanék le, ha minden elfogyasztott dózis után a szemem láttára négyelnék fel Micimackót. (Ő ugyanis tudtommal fiktív állat, így akkor sem érez fájdalmat, ha izzó vasszegeket ütnek az orrlyukába egy konyhás néni klumpájával.)

DE! Észszerű határokon belül valahol mégis hiszek a tapasztalatszerzés szentségének fontosságában, ezért úgy döntöttem, hogy egy hónapon keresztül kipróbálom a nyersvegán étrendet. Tehát jövő hétfőtől kizárólag nyers zöldségekből, gyümölcsökből és magvakból (illetve ami még belefér, pl. hidegen sajtolt olaj) készült kompozíciókon fogok élni a határidő lejártáig. Egyelőre úgy tekintek a feladatra, mint egy fajta öngyötrési formulára, ami egy fokkal magasztosabb és egészségesebb annál, mintha ráharapnék egy sebesen mozgó köszörűkőre. Illetve ezt a vészjósló képet némileg árnyalja, hogy az elmúlt két napban már megpróbáltam felkészíteni magamat a kihívásra. Ennek első állomásaként tegnap már teljesen nyersnövényileg étkeztem, és döbbenten tapasztaltam, hogy képes vagyok a jóllakottság érzésére. (Ezt ugyanis elképzelhetetlennek tartottam.) Pl. a következő cucctól határozottan:

Kesudiókrémes avokádósaláta

1 avokádó
2 paradicsom
1 kápiapaprika
plusz salátakeverék

Továbbá:

15 dkg kesudió + az áztatásához használt víz
2 gerezd fokhagyma lereszelve
1 lime leve
2 gerezd fokhagyma
2 ek száraz élesztő
2-3 ek mazsola
2 tk kurkuma
1/2 tk őrölt szerecsendió
1/2 tk cayenne bors

A kesudiót egy kisebb tálba helyezi, és annyi vizet ad hozzá, hogy épp ellepje. Beáztatja minimum fél órára, addig is igyekszik nem megzabálni az adag felét. (Én ezen a ponton elbuktam.) Majd a vízzel és a többi hozzávalóval együtt összeturmixolja, és a felszeletelt zőccséggyümölcsökhöz lötyböli.

Elképesztőnek tartom, hogy blog története során egyetlen alkalommal sem írtam posztot azokról a megpróbáltatásokról, melyeket egy vegánnak a mindennapi életben át kell élnie. Gondolok itt elsősorban azokra a helyzetekre, amikor képtelen otthon étkezni, és kénytelen betérni egy büfé titulussal bíró vendéglátóipari egységbe. A vegán rövid meghatározása kb. a következő: az állati eredetű termékek fogyasztásától, használatától lelkiismereti okokból tartózkodó egyén. A hasonló helyeken dolgozók többsége azonban rövidre zárja egy háromszavas definícióval: kekeckedő fűzabáló faszjankó. A következőkben ez utóbbi csoportoknak szeretnék egy politikailag inkorrekt gyorstalpalóval kedveskedni, hogy végre pontot tehessünk egy sokéves konfliktus végére, és végre ők is megértően használhassák a hivatalos definíciót. Kezdjük!

Arab büfék figyelmébe:

Nem, Juszuf, legalább hét éve nem ettem gyrost, és csak azért nem fogok visszaszokni rá, mert nem figyelted a rendelést. Falafelt kértem. Hogy mit csinálj most a gyrossal? Tekerd alufóliába, rajzolj neki filctollal szemet és szájat, szabass neki egy miniatűr sportzakót, és írasd be egy menedzserképző tanfolyamra. Hónapok elteltével már komplett MLM-hálózatokat építhet fel, csak figyelmeztesd rá, hogy közben maradjon száraz, hűvös helyen! A dögszag ebben a szakmában kifogásolható tényező tud lenni. Visszatérve a falafelre, minden mehet bele a fehér mrutyok kivételével. Hogy miért nem kérek olyat bele? Én sem faggatlak arról, miért nem bugizol rottyrészegen klezmerre a disznótoros- és kolbászfesztiválon. Elfogadom és kész. Ellentétben azzal, hogy ugyanazzal a dzsuvás csipesszel nyúlsz a zöldségekhez, amivel előzőleg a felaprított csirkehullát pakolásztad! Erről ne is álmodj!

Kínai büfék figyelmébe:

Tudom, hosszú évek óta küzdesz a magyar nyelvvel, de van egy mondat, amit végérvényesen törölnöd kell szürkeállományodból: "Nincen tofu, eefogyot." Ha pedig tényleg ez a helyzet áll fenn, orvosold a problémát, szezámmagos tacskóhúsból is mindig van utánpótlás. És igen, sima rizzsel lesz. "Válni kell?" A válási statisztikák eleve kritikusan magasak itthon, de egye bassza, megteszem. Nem, tojásos rizst nem kérek, különben a tojáscafatokat az integető macskára pöckölöm.

Pizza-házhozszállítók figyelmébe:

Igen, jól hallottad, sajt nélkül kérem, még mielőtt bármit kérdeznél: amikor a monacói herceg vendége voltam, akkor ragadt rám ez az elitista szokás. Hogy anélkül megég a sütőben? Akkor az elmúlt száz alkalommal vagy mocsok nagy mázlim volt, vagy szerződtettek egy mentalistát, aki a homloklebenyéből előtörő sugarakkal semlegesítette a szénfoltokat. Nincs ilyen nálatok háznál? Akkor laktózérzékeny vagyok, bazmeg. Ja, úgy már mehet sajt nélkül? Nagylelkűséged nem ismer határokat.

Tradicionális hazai fesztiválbüfék figyelmébe:

A szélmalomharc ez esetben új értelmet nyerne, bele sem kezdek. A füvet kb. a fesztivál egész területén kitaposták, úgyhogy eszem egy kis murvát. Ha kritikán aluli lenne, és klinikai értelemben fenyeget az éhhalál, jöhet a sült krumplid, aminek étolajában II. Ulászló uralkodása óta sütsz ki komplett gnúcsordákat.

Vannak megátalkodott nagyvárosiak, akik azt hiszik, hogy a vadaspark egy ocsmány, sárga szósszal és zsemlegombóccal telehányt természetvédelmi területet takar. Én viszont olyannyira vidéki vagyok, hogy számomra az "ütköző" és a "csatlakozó" is kérdőszónak minősül. Fél életemet kertes házban, kerti növények közvetlen közelében éltem le. Gyerekkoromban legjobb barátom egy csokor póréhagyma volt. És már csak ezért is szégyellem rettenetesen, hogy korábban nem döbbentem rá, mennyire pöpecül funkcionálhat a padlizsán etikus tehénhelyettesítőként két zsemle közé szorítva.

Összeguberálandó:

1 db padlizsán

A "páclöttyhöz":
4-5 ek olívaolaj
1 tk pirospaprika
1/2 tk fokhagymapor
1/2 tk chilipehely (elhagyható a rákba)
1/2 tk só
1/2 tk bors

humusz (akár házilag is)
zsemle, paradicsom, és minden hasonló gyász, ami a hamburgerből elmaradhatatlan

A padlizsánt kb. 1,5 centis karikákra vágjuk, majd megsózzuk, hogy kieressze a levét, mint kecskebéka az M1-esen. Jó húsz perc múlva papírtörlővel megtöröljük, majd a páclötty összekevert komponenseivel mindkét oldalán megkenjük. Forró grillserpenyőben kisütjük, majd humusszal megspékelve többedmagával zsemlék közé szorítjuk.

Azt mondom, használjuk ki az utolsó napot, amikor még csatakos vízibivalyra izzadhatjuk magunkat a sparhelt mellett! És szigorúan olyan dolgot főzzünk, melyből valami pusztítóan, mocskosul csípős dolgot lehet kihozni, hogy egy nagy kiterjedésű Afrika-térkép rajzolódjon ki felsőruházatunk hátulján! Erre pedig egy indiai csicseriborsó-curry tökéletesen alkalmas. És tekintettel arra, hogy a hőségtől máris előjött belőlem az antiszociális, bőrizomtömlős bödönparaszt, a receptet rendhagyó módon fogom közölni, hogy bosszantsam az olvasókat.

:kólavázzoH

(vreznok) ósrobirescisc g004
(vreznok) moscidarap g004
amygahalil bbesik jef 2
amaygahkof dzereg 2
rébmöyg iynjjukylevüh 1
ynémök iamór kt 1
alasam marag kt 1
rednairok tlörő kt 1
amukruk kt 1
ropilihc kt 1
jetzsukók ld 1
dlözrednairok rokosc 1
rsob etekef
ós

Najó, ezzel leginkább magamat sikerült felidegesítenem, úgyhogy folytassa így a tököm vízkeresztkor! Tehát: A lilahagymát, a foghagymát és a gyömbért egy aprítóba dobjuk, összemixeljük és félretesszük. (Már-már közhely, hogy turmixgépet mosogatni arany!) Közben egy mély serpenyőben gyanút keltő magatartással kevés olajat hevítünk, hozzáadjuk a fűszereket, és közepes tűzön egy percig kevergetve pirítjuk őket. Majd jöhet rá a lilahagymás mixtúra, ezt további három percig tutujgatjuk a tűzön. Hozzápasszítjuk a paradicsomot, majd a lecsepegtetett csicseriborsót, némi vizet, majd addig főzzük, míg a csicseriborsó meg nem puhul. Legvégül hozzáadjuk a kókusztejszínt, a felaprított koriandert, sózzuk, borsozzuk, majd rizsával megzabáljuk.