Vegán muflon, avagy paszulyvitéz voltam Kamcsatkán

Chilis babfasírt mustáros-balzsamecetes céklasalátával

2017. november 18. - nausea

Jó pár éve, egy bestiálisan átmulatott, születésnapi szombat este után másnap reggel ószövetségi víziók gyötörtek. Láttam pl. ahogy Józsefet eladják a testvérei a fáraónak, ahogy Mózes szétválasztja a Vörös-tengert, illetve ahogy Dávid teherbe ejti Betsabét. Ezzel csak az volt a probléma, hogy előzőleg könnyelműen jelentkeztem egy vegán főzőtanfolyamra, ami vasárnap 9-kor kezdődött. Végül csodával határos módon elvonszoltam magam, és miközben a fejemben a sztálingrádi csata zajlott, órákon át hallgattam az unásig ismert infóáradatot a növényi fehérjebevitelről, a tej savasító hatásáról és arról, hogy a húsevés hogyan növeli a rák kockázatát. A tanfolyam leírásában ugyanis emlékeim szerint semmi nem utalt arra, hogy ez így fog zajlani. És arra sem nagyon, hogy a dietetikaelőadás után chia magos mutymurutty, zabfasírt és zöldszemes-ostorosmoszatos búzafűsaláta lesz az elkészítendő menü. (Ja, és a pontot az i-re az asztali áldás tette fel.)

Akkor és ott megfogadtam: akkor is megmaradok szimpla gourmet-vegánnak, ha a tokám alatt komplett vízibivaly-csordákat lehet majd elszállásolni. A súlyos probléma viszont az, hogy a (közel) egyhónapos, (majdnem teljes) nyersvegán passió alatt azt vettem észre, hogy fizikailag százszor energikusabbnak érezem magam. Ezért úgy döntöttem, hogy a továbbiakban igyekszem az étrendembe több nyerscuccot csempészni. (Azért ha valaki meglát egy jógaszőnyegen biokölest szemezgetni és ginsengteát kortyolgatni, felszólítom, hogy csévéljen a szőnyegbe, majd miután bőségesen lelocsolta petróleummal, gyújtsa rám! Előre is köszönöm!)

Ennek szellemében előkészíti az alábbiakat:

2 x 400g vörösbab (konzerves)
1 kápiapaprika
2 piros chilipaprika
2 szál zöldhagyma
2 gerezd fokhagyma
3 ek zsemlemorzsa vagy kukoricaliszt
1 tk római kömény
1 tk gyömbérpor
2 gerezd fokhagyma
2 ek olívaolaj

a salátához:
1 db cékla
1db sárgarépa
1 db vöröshagyma
3 ek balzsamecet
2 tk magos mustár

A céklát és a sárgarépát az ínhüvelygyulladásért vívott harc jegyében lereszeljük, majd egy tálban a többi összetevővel összekeverjük. A vörösbabot leöblítjük, majd hogy rapid üzemmódban megpuhuljon, jó másfél percig mikróban melegítjük. (Mikrohullám-fóbiások meg is párolhatják.) A chilit, a paprikát és a zöldhagymát felszeleteljük, a fokhagymát lereszeljük, majd az összenyomott babbal és többi hozzávalóval összekeverve fasírT formázunk belőle. Az így megszülető kerek formulát sütőlappal kibélelt tepsibe helyezzük, majd fél órára 190 fokos sütőbe hajítjuk.
babfasirt.jpg

Nyersvegán vezeklés - magvas gondolatok egy hét után

Vegánnak lenni nem nehéz, kiváltképp, ha a lakhelyeden nem csak egy babaruha-turkálóval egybenyitott Reál vegyesbolt lelhető fel. Ennek ellenére mégis megkíván egy bizonyos szintű (ki)tartást, hogy ne csak az állattetemekről mondjál le következetesen, hanem mindennemű, állatból származó dologról is, és ha úgy hozza az élet, készen kell állnod néminemű kellemetlenkedésre. És ezzel máris egy erős érvet állítottam fel amellett, miért nem vagyok következetlen és puhány csótánymenyét, amiért már a kihívás első hetében belebuktam a 100%-ig nyersvegán étrend követésébe.

Első és legfontosabb tapasztalat: a nyers zöldség-gyümölcs-magvak képesek tartósan megadni a jóllakottság érzését anélkül, hogy tankhajónyi mennyiséget zabálnánk be belőlük. DE! És itt jön a bukás legfőbb oka: tapasztalataim szerint ehhez elengedhetetlen egy normális életritmus, amiben benne foglaltatik alsó hangon nyolc óra pihentető alvás. A fáradt szervezet ugyanis több kalóriabevitelért reklamál, a tartós éhségérzet pedig agresszióhoz és bunkó, tapló magatartáshoz vezet. (Meggyőződésem, hogy az olyan sorozatgyilkosok, mint Jeffrey Dahmer, Ted Bundy és Andrej Csikatilo is valaha normális, ám túlhajszolt emberek voltak, aztán egy napon alacsony szénhidrát diétára fogták őket.)  Márpedig a magamfajta, vámpír-bioritmussal bíró egyedek számára az éjfél előtti alvás sci-fi, ráadásul az unalmasabb fajtából. 

Második tapasztalat: már ennyi idő után is ki merem jelenteni, hogy ha gasztronómiailag nem is feltétlenül, egészségügyi szempontból a nyersvegánság a legideálisabb táplálkozási formula. Egy hét alatt nyilván nem lett belőlem Brad Pitt-fejű, jógaoktató testű kentaur, de azt határozottan állítom, hogy egy viszonylag kellemesen átaludt éjszaka után fizikailag és pszichikailag is jóval könnyebbnek éreztem a földi létet. És rohadtul nincs kétségem afelől, hogy a következetes és változatos nyersvegán étrend a létező legnagyobb, csiribunkó sallert jelenti az olyan betegségek számára, mint a rák.

Harmadik tapasztalat: A nyersvegánság zöldséggyümölcs-szezonban sem feltétlenül költséghatékony, nemhogy az ősz közepén. Ráadásul a rendelkezésemre álló szakirodalom gyakran olyan hozzávalókkal zsonglőrködik, mint maracuja, csíráztatott quinoa, málnaecet vagy misopaszta, azt azonban elfelejti, hogy operett- és feljelentgető házmesterország lakójához beszél. Márpedig itt a vagdalthús-konzerv és a lucskos káposzta az őshonos táplálék.  És persze, talán a hasonlóan sznob komponensek nélkül is össze lehet állítani nyersvegán étrendet, de azt is jóval célszerűbb nyáron.

És végül: A néhány, előbb felsorolt negatívum ellenére sem tervezek 100%-ig felhagyni a nyersvegán kísérletezéssel a következő három hétben, csak éppen beleszövök minimálisan feldolgozott hozzávalókat is. Ilyen pl. a kisir nevezetű török cucc, ami a bulguron kívül kb. csak nyers hozzávalókból készül. Folyt. köv., ne kapcsoljon sehova!

kiszir.jpg

Nyersvegán vezeklés - egyhónapos kihívás

Anno kizárólag egy dolog miatt döntöttem úgy, hogy végleg eldobom az állati termékeket: hogy semmilyen módon ne támogassam azokat, akik állatok legyilkolásából vagy abuzálásából profitálnak. Pl. nem társult és nem társul mellé vallási vagy ezoterikus meggyőződés: kedvenc kulturális táplálékaimban dobogós helyet foglal el a 80-as, 90-es évek punkzenéje, a Slayer és az Ördögűző, és legszívesebben felmosóvödröt húznék a fejemre, ha valaki a közelemben asztali áldásra ragadtatja magát. Jógaórán kétszer jártam, az eredmény: egy gerinctörés, nyolc porckorongsérv, tizenhárom idegbecsípődés és egy orrsövényferdülés. Továbbá a lezáró relaxáció közben rám tört a röhögőgörcs. Ja, és ha valaki mindenáron távozásra akar bírni egy társaságból, az esetben értekezzen hosszasan a fénylényekről, angyalokról, tündérekről és nem utolsósorban vonzás törvényéről! 

Egészségügyi szempontok szintén nem játszottak abban, hogy a veganizmus felé fordultam: ha túl hidegnek találom, a mai napig megmikrózom a reggeli energiaitalt, pénteken pedig már sörrel öntöm fel a zabpelyhet. Van, hogy vasárnap délelőtt Koós János mosolyog rám vissza a tükörből. A napi 2-3 kávéról akkor se mondanék le, ha minden elfogyasztott dózis után a szemem láttára négyelnék fel Micimackót. (Ő ugyanis tudtommal fiktív állat, így akkor sem érez fájdalmat, ha izzó vasszegeket ütnek az orrlyukába egy konyhás néni klumpájával.)

DE! Észszerű határokon belül valahol mégis hiszek a tapasztalatszerzés szentségének fontosságában, ezért úgy döntöttem, hogy egy hónapon keresztül kipróbálom a nyersvegán étrendet. Tehát jövő hétfőtől kizárólag nyers zöldségekből, gyümölcsökből és magvakból (illetve ami még belefér, pl. hidegen sajtolt olaj) készült kompozíciókon fogok élni a határidő lejártáig. Egyelőre úgy tekintek a feladatra, mint egy fajta öngyötrési formulára, ami egy fokkal magasztosabb és egészségesebb annál, mintha ráharapnék egy sebesen mozgó köszörűkőre. Illetve ezt a vészjósló képet némileg árnyalja, hogy az elmúlt két napban már megpróbáltam felkészíteni magamat a kihívásra. Ennek első állomásaként tegnap már teljesen nyersnövényileg étkeztem, és döbbenten tapasztaltam, hogy képes vagyok a jóllakottság érzésére. (Ezt ugyanis elképzelhetetlennek tartottam.) Pl. a következő cucctól határozottan:

Kesudiókrémes avokádósaláta

1 avokádó
2 paradicsom
1 kápiapaprika
plusz salátakeverék

Továbbá:

15 dkg kesudió + az áztatásához használt víz
2 gerezd fokhagyma lereszelve
1 lime leve
2 gerezd fokhagyma
2 ek száraz élesztő
2-3 ek mazsola
2 tk kurkuma
1/2 tk őrölt szerecsendió
1/2 tk cayenne bors

A kesudiót egy kisebb tálba helyezi, és annyi vizet ad hozzá, hogy épp ellepje. Beáztatja minimum fél órára, addig is igyekszik nem megzabálni az adag felét. (Én ezen a ponton elbuktam.) Majd a vízzel és a többi hozzávalóval együtt összeturmixolja, és a felszeletelt zőccséggyümölcsökhöz lötyböli.
kesu.jpg

Vegán kisokos tapló büféseknek

Elképesztőnek tartom, hogy blog története során egyetlen alkalommal sem írtam posztot azokról a megpróbáltatásokról, melyeket egy vegánnak a mindennapi életben át kell élnie. Gondolok itt elsősorban azokra a helyzetekre, amikor képtelen otthon étkezni, és kénytelen betérni egy büfé titulussal bíró vendéglátóipari egységbe. A vegán rövid meghatározása kb. a következő: az állati eredetű termékek fogyasztásától, használatától lelkiismereti okokból tartózkodó egyén. A hasonló helyeken dolgozók többsége azonban rövidre zárja egy háromszavas definícióval: kekeckedő fűzabáló faszjankó. A következőkben ez utóbbi csoportoknak szeretnék egy politikailag inkorrekt gyorstalpalóval kedveskedni, hogy végre pontot tehessünk egy sokéves konfliktus végére, és végre ők is megértően használhassák a hivatalos definíciót. Kezdjük!

Arab büfék figyelmébe:

Nem, Juszuf, legalább hét éve nem ettem gyrost, és csak azért nem fogok visszaszokni rá, mert nem figyelted a rendelést. Falafelt kértem. Hogy mit csinálj most a gyrossal? Tekerd alufóliába, rajzolj neki filctollal szemet és szájat, szabass neki egy miniatűr sportzakót, és írasd be egy menedzserképző tanfolyamra. Hónapok elteltével már komplett MLM-hálózatokat építhet fel, csak figyelmeztesd rá, hogy közben maradjon száraz, hűvös helyen! A dögszag ebben a szakmában kifogásolható tényező tud lenni. Visszatérve a falafelre, minden mehet bele a fehér mrutyok kivételével. Hogy miért nem kérek olyat bele? Én sem faggatlak arról, miért nem bugizol rottyrészegen klezmerre a disznótoros- és kolbászfesztiválon. Elfogadom és kész. Ellentétben azzal, hogy ugyanazzal a dzsuvás csipesszel nyúlsz a zöldségekhez, amivel előzőleg a felaprított csirkehullát pakolásztad! Erről ne is álmodj!

Kínai büfék figyelmébe:

Tudom, hosszú évek óta küzdesz a magyar nyelvvel, de van egy mondat, amit végérvényesen törölnöd kell szürkeállományodból: "Nincen tofu, eefogyot." Ha pedig tényleg ez a helyzet áll fenn, orvosold a problémát, szezámmagos tacskóhúsból is mindig van utánpótlás. És igen, sima rizzsel lesz. "Válni kell?" A válási statisztikák eleve kritikusan magasak itthon, de egye bassza, megteszem. Nem, tojásos rizst nem kérek, különben a tojáscafatokat az integető macskára pöckölöm.

Pizza-házhozszállítók figyelmébe:

Igen, jól hallottad, sajt nélkül kérem, még mielőtt bármit kérdeznél: amikor a monacói herceg vendége voltam, akkor ragadt rám ez az elitista szokás. Hogy anélkül megég a sütőben? Akkor az elmúlt száz alkalommal vagy mocsok nagy mázlim volt, vagy szerződtettek egy mentalistát, aki a homloklebenyéből előtörő sugarakkal semlegesítette a szénfoltokat. Nincs ilyen nálatok háznál? Akkor laktózérzékeny vagyok, bazmeg. Ja, úgy már mehet sajt nélkül? Nagylelkűséged nem ismer határokat.

Tradicionális hazai fesztiválbüfék figyelmébe:

A szélmalomharc ez esetben új értelmet nyerne, bele sem kezdek. A füvet kb. a fesztivál egész területén kitaposták, úgyhogy eszem egy kis murvát. Ha kritikán aluli lenne, és klinikai értelemben fenyeget az éhhalál, jöhet a sült krumplid, aminek étolajában II. Ulászló uralkodása óta sütsz ki komplett gnúcsordákat.

gyros-meat-cone600.jpg

Grillezett padlizsánburger hummusszal

Vannak megátalkodott nagyvárosiak, akik azt hiszik, hogy a vadaspark egy ocsmány, sárga szósszal és zsemlegombóccal telehányt természetvédelmi területet takar. Én viszont olyannyira vidéki vagyok, hogy számomra az "ütköző" és a "csatlakozó" is kérdőszónak minősül. Fél életemet kertes házban, kerti növények közvetlen közelében éltem le. Gyerekkoromban legjobb barátom egy csokor póréhagyma volt. És már csak ezért is szégyellem rettenetesen, hogy korábban nem döbbentem rá, mennyire pöpecül funkcionálhat a padlizsán etikus tehénhelyettesítőként két zsemle közé szorítva.

Összeguberálandó:

1 db padlizsán

A "páclöttyhöz":
4-5 ek olívaolaj
1 tk pirospaprika
1/2 tk fokhagymapor
1/2 tk chilipehely (elhagyható a rákba)
1/2 tk só
1/2 tk bors

hummusz (akár házilag is)
zsemle, paradicsom, és minden hasonló gyász, ami a hamburgerből elmaradhatatlan

A padlizsánt kb. 1,5 centis karikákra vágjuk, majd megsózzuk, hogy kieressze a levét, mint kecskebéka az M1-esen. Jó húsz perc múlva papírtörlővel megtöröljük, majd a páclötty összekevert komponenseivel mindkét oldalán megkenjük. Forró grillserpenyőben kisütjük, majd hummusszal megspékelve többedmagával zsemlék közé szorítjuk.
padlizsanburger.jpg

Chole masala

Azt mondom, használjuk ki az utolsó napot, amikor még csatakos vízibivalyra izzadhatjuk magunkat a sparhelt mellett! És szigorúan olyan dolgot főzzünk, melyből valami pusztítóan, mocskosul csípős dolgot lehet kihozni, hogy egy nagy kiterjedésű Afrika-térkép rajzolódjon ki felsőruházatunk hátulján! Erre pedig egy indiai csicseriborsó-curry tökéletesen alkalmas. És tekintettel arra, hogy a hőségtől máris előjött belőlem az antiszociális, bőrizomtömlős bödönparaszt, a receptet rendhagyó módon fogom közölni, hogy bosszantsam az olvasókat.

:kólavázzoH

(vreznok) ósrobirescisc g004
(vreznok) moscidarap g004
amygahalil bbesik jef 2
amaygahkof dzereg 2
rébmöyg iynjjukylevüh 1
ynémök iamór kt 1
alasam marag kt 1
rednairok tlörő kt 1
amukruk kt 1
ropilihc kt 1
jetzsukók ld 1
dlözrednairok rokosc 1
rsob etekef
ós

Najó, ezzel leginkább magamat sikerült felidegesítenem, úgyhogy folytassa így a tököm vízkeresztkor! Tehát: A lilahagymát, a foghagymát és a gyömbért egy aprítóba dobjuk, összemixeljük és félretesszük. (Már-már közhely, hogy turmixgépet mosogatni arany!) Közben egy mély serpenyőben gyanút keltő magatartással kevés olajat hevítünk, hozzáadjuk a fűszereket, és közepes tűzön egy percig kevergetve pirítjuk őket. Majd jöhet rá a lilahagymás mixtúra, ezt további három percig tutujgatjuk a tűzön. Hozzápasszítjuk a paradicsomot, majd a lecsepegtetett csicseriborsót, némi vizet, majd addig főzzük, míg a csicseriborsó meg nem puhul. Legvégül hozzáadjuk a kókusztejszínt, a felaprított koriandert, sózzuk, borsozzuk, majd rizsával megzabáljuk.

chole.jpg

Vörösboros vegán bolognese

Sokéves tapasztalattal a hátam mögött ki merem jelenteni, hogy a fesztiválszezon nincs jó hatással az alkotó jellegű tevékenységekre. Ha ilyenkor vetemednék receptek leközlésére hasonló mondatok születnének: "A zödbségeket fekckéázzuk olíadvaolajgn megpírtghjuk és hozeazáadjuk a fűrevszereket." Továbbá azt is ki merem jelenteni, hogy a veganizmust komolyan vevő egyedek hasonló rendezvényeken nem küzdenek a bőség zavarával. Már most szólok, hogy ha az elkövetkezendő két évben valaki sült krumplival kínál, azon letesztelek valamit, ami régóta foglalkoztat: vajon hány szelet fér bele egy emberi orrnyílásba? Egyébiránt pedig a kis burgonyának elszorult a szíve, amikor arra gondolt, milyen volt az anyja hasábban. Szóval fesztiválos sztrítfúd helyett legyen inkább ez:

Előkészíti szolgalelkűen:

A darált szejtánhoz:
200g búzasikér
70g búzaliszt
2 ek olívaolaj
1 ek vegamix
1 ek zabpehely
1 tk só

Hovatovább:
250 g spagettitészta
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 szár zeller
1 sárgarépa lereszelve
2 doboz aprított paradicsom
4 ek sűrített paradicsom
1 tk szárított oregánó
1 tk szárított bazsalikom
1,5 dl vörösbor
vegán sajt lereszelve
só/bors

Szejtánt hegesztünk az itt leírt módon. Ha elkészült és kihűlt, 2 centis kockákra nyiszatoljuk, majd egy aprítóban kíméletlenül ledaráljuk. 2 ek olívaolajon megpirítjuk, majd hagyjuk békében. A tésztát ugye már ezen művelet megkezdése előtt feltettük főni. Egy másik edényben nagy műgonddal megpároljuk a felkockázott hagymát, hozzáadjuk az összetört fokhagymát, a felaprított zellert, majd a sárgarépát, végül hozzáadjuk a konzervparadicsomot. Elkeverjük, majd jöhet a sűrített paradicsom a vörösbor a fűszerek, és pár perc után hanyagul beleborítjuk a darált szejtánt. Jó 4-5 percig főzzük, majd az elegyet boldogan a megfőtt tészta tetejére helyezzük. Vegán sajttal beborítjuk, és megzabáljuk mások elől.

bolognese.jpg

Tejfölös paprikás csirke indokolt idézőjelben

Magasröptű élettapasztalat: hét év húsmentes életmód után az ember eljut oda, hogy képtelen bármilyen kontextusban táplálékként tekinteni növénynek nem minősülő élőlényekre. A vörösboros vaddisznó saját univerzumomban egy csörtető, agyaras entitás, melynek szőrzete foltokban vöröses árnyalatokban bővelkedik, és valamivel büdösebb társainál. A népviseletbe öltözött, bajszos egyed pedig üvöltözik, majd ombudsmanhoz fordul, ha valaki forró bográcsba akarja tuszkolni gulyásleves alapanyagaként. Ennek értelmében a tejfölös paprikás csirke még inkább dadaista képzettársítás. Ellenben, ha a csirkét szejtánnal helyettesítjük, a kompozíciót megfosztjuk abbéli esélyétől, hogy tollászkodás közben szétfröcskölje a tejfölt a konyhában. És még finom is lesz.

Beszerzi szolgalelkűen:

A szejtánhoz:
200g búzasikér
70g búzaliszt
2 ek olívaolaj
1 ek vegamix (vagy hasonló természetazonos ételízesítő)
1 ek zabpehely

hovatovább:
1 fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1 zöldpaprika
1 paradicsom
1/2 hegyes erőspaprika (elhagyható, ha nem kamázzuk a csípőset)
1 ek pirospaprika (ha van, füstölt)
1,5 dl víz
4 ek vegán tejföl (fellelhető: G-Roby, bioboltok, nagyobb élelmiszerboltok)


Szejtán főzünk pl. az itt elugatott módon, majd 1-2 centis kockákra nyiszatoljuk, és hagyjuk kihűlni. Közben a felkockázott zöldpaprikát, a hagymát és a lereszelt fokhagymát kevés olívaolajon megpároljuk, majd variálás nélkül hozzáadjuk a felkockázott paradicsomot, a fűszerpaprikát, felöntjük vízzel és megsózzuk. Pár perc közepes lángon történő mrutyoktatás után jöhet bele a szejtán. A szójatejfölt egy tálba öntjük, majd hozzálapátolunk  3-4 evőkanállal a paprikás esszenciából, és egy habverő nevezetű boszorkányos szerkezettel elkeverjük, majd az egészet hozzáadjuk a szejtánhoz és elkeverjük. A nokedlivel meg kínlódjon a garabonciás tengerimalac, barnarizzsel szervírozva teljesen pöpec a végeredmény.
parikas.jpg

Gomba masala

A Vámház körúti Ázsia boltban azon ábrándoztam, hogy pénzintézet helyett sokkal inkább egy hasonló üzletet fosztanék ki. Kb. az alábbi mondatok kíséretében: "Rablótámadás, senki ne mozduljon! Te ott azzal a csokor korianderrel, arccal a földre! Te meg dobd el szépen azt a wasabis tégelyt, hogy lássam mindkét kezedet! Senki nem hősködik, mert beterítem az agyával a chiliszószos pultot! Hölgyem, ott a kasszánál! Tegye a szatyorba azt a mozsarat meg az indiai fűszereket! Az asafoetida meg a lepkeszegmag maradhat, azokból bespájzoltam egész évre. Az a tandori fűszerkeverék csípős vagy inkább csak pikáns? Ha az utóbbi, azt is viszem." Nos, ilyen gondolatok közepette szereztem be a currylevél nevezetű cuccot, mely az alábbi varacskos tapló módon finom specialitás kulcsösszetevője.

Beszerzendő:

1/2 kg gomba (én speciel csiperkét használtam)
3 evőkanál paradicsompüré
1 fej felkockázott vöröshagyma
1 db felkockázott kaliforniai paprika
3 db zöldchili vagy 1/2 hegyes erőspaprika
1 tk római kömény (egész)
2 tk mustármag
1 tk garam masala
1 tk kurkuma
2-3 cm gyömbér felaprítva
1 gerezd fokhagyma
pár csepp citromlé
1 ek currylevél


Az "öntethez":
1 ek kókuszzsír
2 ek currylevél
3 gerezd felaprított fokhagyma
1 ek felaprított korianderlevél
kevés feketebors


Egy edényben kevés olívaolajat hevítünk, majd hozzáadjuk a mustármagot. Ha pattog, és nem választottunk kellően mély edényt, válogatott, fejhangon abszolvált bazmegek közepette hozzáadjuk a római köményt, a currylevelet, a felaprított zöldchilit és a kurumát. Hozzápasszítjuk a hagymát, a felkockázott paprikát, a gyömbért, belenyomunk egy gerezd fokhagymát, megsózzuk, majd a hagymát kis lángon figyelmesen, tapasztaltan, türelmesen megpároljuk, közben párszor megkeverjük. Hozzáadjuk a garam masalát, a paradicsompürét, megkeverjük, majd legvégül jöhet a felkockázott gomba és a só. Jó öt percig fedő alatt pároljuk. Közben egy másik edényben felolvasztjuk a kókuszzsírt, hozzáadjuk a fokhagymát, és egy-két percig kevergetve pároljuk. Hozzáadjuk a currylevelet, a sót, a korianderlevelet és a borsot. Ha megvagyunk, az így keletkezett elegyet zokszó nélkül rálöttyintjük a gombára, majd jól elkeverjük. Az elkészült művet rizsával vagy naan kenyérrel szervírozzuk.
gomba_2.jpg

Sajtkrémes cukkini "húsgolyók" spagettivel

Meggyőződésem, hogy a sorozatgyilkosok valaha normális emberek voltak, aztán belekezdtek valami csökkentett szénhidrát diétába. Az elmúlt két hónapban én is gyötörtem magam hasonlóval, ám még azelőtt hagytam abba, mielőtt tényleges funkciója lett volna annak a hatméteres gödörnek, amit a pincében ástam ki. Most pedig a nőnemű olvasók kedvéért egy fotográfián bemutatom, milyen átalakuláson mentem keresztül a diéta következtében: előtte és utána. És mivel az önsanyargatás véget ért, immár nem csak holmi szikkadt tengerimalac-tápot áll módomban posztolni.

Alkotóelemek:

1 db nagyobb cukkini
zsemlemorzsa (érzéssel)
1 tömlős szójakrém (pl. ez a fajta, bioboltokban plusz G-Robyban általában kapható)
1 tk só
2 tk bazsalikom
1 csokor petrezselyem
3 ek őrölt lenmag 3 ek vízzel elkeverve
1 kisebb fej vöröshagyma felkockázva
2 gerezd fokhagyma lereszelve
2 ek olívaolaj
bors

A cukkinit lereszeljük nagylyukú reszelőn, ínhüvelygyulladásosok előnyben! Hozzáadjuk a sót, majd húsz percig pihentetjük. Mivel ez idő alatt több nedvességet ereszt, mint a kakaós zacskó egy 80-as évekbeli közértben, kinyomkodjuk belőle a vizet, és egy másik edénybe helyezzük a többi alkotóelem társaságában. Ezt a katyvaszt összekeverjük, majd golyókat formálunk belőle és valami 21. századi civilizált sütőanyagban (tehát nem napraforgóolajban) kisütjük, de légkeveréses sütőben 190 fokon 30 perc alatt is pöpec végeredményt kapunk. Spagettivel szervírozzuk ismerőseinknek, hogy zabálják meg.
spagetti.jpg