Már számos kritika érte a blogot amiatt, hogy kizárólag beszerezhetetlen alapanyagokból készült recepteket közöl. Sőt, volt, aki egyenesen megkérdőjelezte az összetevők valós mivoltát. Susánszki Rezsőné írja Özsébszentkerettyésről: "Hogyne, galamb masala, szejtán, meg az apátok valaga! Ilyen baromságokat én is összetudok hordani: 2 evőkanál kveránsüdért elhabarunk 3dl zsifermekkával, megszórjuk egy kevés predemüréccsel, és már kész is a finom, krémes flebejkráfer." Nos, a szkeptikusok további bosszantására következzék most egy igazi magas labda! (Vállalva a kockázatot, hogy az utcán bármikor felrobbanhat mellettem egy kerekes szatyorba rejtett pokolgép.)
Komponensek:
1 csésze kinoa
1 evőkanál agave szirup
1/2 csésze rizsecet
1 kiskanál só
1 db avokádó
1/2 uborka felcsíkozva
1/2 cékla csíkokra vágva
1 sárgarépa felcsíkozva
3 db sushi nori, népies nevén algalap (mondjuk a sarki Mannában utóbbi néven sem található meg)
A kinoát ún. főzővízbe tesszük, majd nagy lángon megfőzzük. Egy másik edényben felmelegítsük a rizsecetet, hozzáadjuk az agave szirupot, a sót, majd miután ezt az elegyet elkevertük, hozzápasszítjuk a kinoát, és további kavaró mozdulatokkal ravaszul összeelegyítjük vele. A kész mixtúrát hagyjuk teljesen kihűlni, közben naivan hozzálátunk a zöldségek meghámozásához és felcsíkozásához. Az algalapot egy száraz deszkára terítjük (vagy használhatunk direkt e célra szolgáló sushigöngyölő mechanizmust), és ízlésesen elegyengetjük rajta ez utóbbiakat és a felszeletelt avokádót. Ellenben az algalap felső két-három centiméterét szabadon hagyjuk ám, és enyhén bevizezett ujjal végigsimítjuk, hogy tapadjon, mint Pókember a SZOT-üdülőre. Megfogjuk a lap ellenkező végét, és higgadt profizmussal, ám kíméletlenül felrollnizzuk. (Vigyázva, hogy elég szoros legyen.) Példának okáért wasabival és/vagy szájjal fogyasztjuk.